CVH

PÉTER TUSOR, The Papal Consistories and Hungary in the 15^th–16^th centuries. To the history of the Hungarian Royal Patronage and Supremacy (CVH II/4), Budapest–Rome 2012. (186 p. + térkép és facsimile mellékletekkel)

Az angol nyelvű könyv az Apostoli Szentszék és a Magyar Királyság kapcsolatát mutatja be a 15–16. században. Mindezt a kor legfontosabb kuriális intézményének, a konzisztórium iratanyagának a tükrében teszi. A korszakban a pápa legfontosabb tanácsadó, döntéshozó testülete a konzisztórium volt, iratanyagának jórésze a Vatikáni Titkos Levéltárban (Archivio Segreto Vaticano) maradt fenn.

A könyv első része számba veszi a konzisztórium történetét és bonyolult működését, a kozisztoriális beneficiumok betöltését, a püspökjelöltek kivizsgálásának szintén nem egyszerű menetét, magát a konzisztoriális ügymenetet, valamint az azt követő bulla kiállításának a folyamatát. A munka második része – ahogyan a könyv címe is mutatja – a konzisztórium és Magyarország 15–16. századi kapcsolatát taglalja. Ezen belül olvashatunk a magyar ügyeknek a konzisztóriumok napirendjén lévő jelenlétéről, a magyar egyházi benefíciumok betöltéséről. Emellett hosszú oldalakat szentel az egyházi javak Mohács előtti történetének, és ezzel kapcsolatban a magyar királyi főkegyúri jog történetének, valamint a Mohács után Róma és a magyar egyház közti változások jellegének. E rész teszi ki a kötet legjelentősebb részét. Mindezekhez gazdag magyar és külföldi szakirodalommal ellátott hivatkozások társulnak.

A leírtak alátámasztását jól szolgálja az a huszonegy eredeti latin nyelvű, angol regesztával ellátott forrás, valamint az előző kötetekből már jól ismert minőségű térképek és a hat darab, a forrásokat ábrázoló fekete-fehér facsimile. A könyvben a kutatók munkáját index segíti, valamint a munka végén található magyar nyelvű rezümé.

Recenzió

KRUPPA TAMÁS, Erdély és a Szentszék a Báthoryak korában. Okmánytár II (1595–1613) (CVH I/5), Budapest–Róma–Szeged 2009. xxxi + 303 p. és 3 melléklet (képek, térkép) (= Adattár xvi–xviii. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 38)

A vatikáni–magyar történeti könyvsorozat e kötete forráskiadás. Eredeti, olasz és latin nyelven itáliai, főként vatikáni levéltárakból közöl kiadatlan dokumentumokat. Az iratok Erdély történelméből tárnak elénk új, izgalmas adatokat a 16—17. század fordulójáról. Báthory Zsigmond hadjáratai, válása és lemondásai, Székely Mózes és Basta csatái, dúlásai, Báthory Gábor szerencsétlen uralkodásának ismeretlen részletei pápai diplomaták tollán elevenednek meg.

Az olvasót részletes magyar nyelvű kivonatok segítik a korszak tüzetesebb megismerésében. Az eligazodást a sorozati kívánalmaknak megfelelően kötetvégi apparátus és angol összefoglaló tanulmány könnyíti meg.

TUSOR PÉTER–NEMES GÁBOR, Consistorialia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1605) (CVH I/7), Budapest–Róma 2011. lxviii + 304 p. + mellékletek (2 kép és 1 térkép)

A kötet elsődlegesen a Vatikáni Titkos Levéltár (Archivio Segreto Vaticano) Archivio Concistoriale nevű, egyik legjelentősebb és terjedelmesebb fondjában található magyar vonatkozású forrásait publikálja a 15–16. századból. Komoly nyelvi és paleográfiai kompetenciát igénylő feltárásukkal a bulla-, bréve-, supplicatio-sorozatok, illetve a Cameralia melletti legnagyobb vatikáni állag középkori, korai kora újkori Hungaricumai kerülnek teljességre törekvő, bőséges könyvészeti és levéltári – például bécsi gyűjteményekből merítő – szakapparátussal, kismonográfiaszerű bevezetéssel ellátott publikálásra.

A magyar nyelvű kivonatokkal kiegészített latin iratok nemcsak a magyar egyház, illetve állam római kapcsolataihoz nyújtanak újabb adatokat a késő középkorból és a kora újkorból, hanem a korabeli főpapkinevezések közelebbi megismeréséhez, illetve az egyházi elit proszopográfiájának megalkotásához viszik közelebb a történelemtudományt. Emellett sok esetben hiánypótló hely- és művelődéstörténeti adatokkal szolgálnak a püspöki székhelyek állapotáról, életéről. E kutatás nemcsak a korszak egyik meghatározó hatalmi központját irányító „államtanács” magyar vonatkozásait tárja a hazai és nemzetközi tudományosság elé, hanem konkrét kiindulópontjául szolgál a 17–18. századi, a konzisztoriális anyagon alapuló proszopográfiai vizsgálatoknak is.

A forráskiadvány – egyetemi speciális kollégiumokon e célra „kiképzett” – pázmányos hallgatókkal együtt több éven keresztül folytatott közös teammunka, vatikáni levéltári kutatási projekt eredménye. Bizonyítja, hogy az ilyesfajta átfogó alapkutatások a természettudományok mintájára a történettudományban is csak így valósíthatóak meg. A pontos munkamegosztás ismertetése: Bevezetés, p. lxviii, 245. jz.

A dokumentumok használhatóságát a részletes történeti bevezető, regeszták és szakhivatkozások mellett könyvészet, továbbá adatokban gazdag mutató, angol nyelvű összefoglaló könnyíti meg.

Magyarország és a római Szentszék (Források és távlatok). Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére (CVH I/8), szerk. TUSOR PÉTER, Budapest–Róma 2012. 466 p. + 3 melléklet (képek, térkép)

A tanulmánykötet a vatikáni magyar kutatások aktuális állásáról, irányairól nyújt kutatási programadónak szánt áttekintést. Több tanulmány előpublikációként jelzi a Lendület-program során kidolgozni tervezett vatikáni tematikákat. Dedikációját a Collectanea Vaticana Hungariae fővédnöke, Erdő Péter bíboros 60. születésnapja magyarázza.

Összesen 16 tanulmányt tartalmaz, amelyek a pápaság és Magyarország sokrétű kapcsolatának egy-egy érdekes fejezetét vonultatják fel a 15–20. századra fókuszálva. A közlemények időrendben követik egymást, s mindegyikhez illusztratív forrásközlés is tartozik.  Szerzői a szakma jeles képviselői, illetve fiatal tehetségei. Többségükben a Lendület-program munkatársai.

Mindazok, akiket az újkori szentszéki diplomácia, akiket a vatikáni kutatások historiográfiája, mind pedig azok, akiket a 20. századi magyar történelem általában is érdekel, érdeklődéssel vehetik kezükbe. A kötetet praktikus név- és helymutató, valamint angol nyelvű összefoglalók egészítik ki.
Recenzió 1
The Catholic Historical Review 100 (2014) 579–581.

Recenzió 2

GALLA FERENC, Pápai kinevezések, megbízások és felhatalmazások Erdély, a Magyar Királyság és a Hódoltság területére (1550–1711) (CVH II/3), kiad. TUSOR PÉTER–TÓTH KRISZTINA, Budapest–Róma 2010. (xxii + 202 p. + 1 képmelléklet)

A kötet a sorozat második olyan tagja, amely a 20. században élt jeles egyháztörténész, Galla Ferenc egy eddig kiadatlan munkáját adja közre. Ebben a szerző az újkori, három részre szakadt Magyarország és Róma kapcsolatait tárja fel vatikáni levéltári források segítségével, amelyeknek rövid tartalmi kivonatait közli magyar, latin, illetve egyes esetekben olasz nyelven, időrendbe rendezve.

Minden kivonat végén – legtöbbször bőséges – hivatkozásjegyzéket találunk az adott ügyre vonatkozó forrásokról, amelyből ráláthatunk egyes ügyek kapcsolódási pontjaira, illetve amelyek a későbbiekben további kutatások alapját képezhetik. A kötet értékét és használhatóságát a kutatás számára az adja, hogy számos eddig publikálatlan forrást; pápai kinevezést, megbízást és felhatalmazást ismertet, különösen a Hódoltság területéről.

A tájékozódást személy- és helynévmutató Index segíti (pp. 173–196). A kötethez angol nyelvű Összefoglaló és Tartalomjegyzék is tartozik (pp. 197–201).
Recenzió

TAMÁS VÉGHSEŐ, „Catholice reformare”. Ágoston Benkovich O.S.P.P.E., missionario apostolico, vescovo di Várad (1631–1702) (CVH II/2), Budapest–Roma 2007. 430 p. + két melléklet (térképek)

A kötet a katolikus megújulás magyarországi programjának legfontosabb témaköreit - a papképzés reformját, a szerzetesi élet megújulását, a belső missziók kiépítését, a görög katolikus egyházak létrejöttét és a trienti püspök-eszmény magyarországi térnyerését - egy konkrét egyházi személy, Benkovich Ágoston pálos misszionárius, rendfőnök és váradi püspök életútjának elemzésén keresztül mutatja be alapvetően vatikáni források alapján.

Római (Collegium Germanicum et Hungaricum) tanulmányait követően Benkovich két évtizeden át tevékenyen részt vett a magyarországi pálos missziókban. Ruszin nyelvtudásának köszönhetően elsősorban a királyság északkeleti régiójában a 17. század közepén Rómával egységre lépett görög katolikusok között működött. Misszionáriusként, majd pedig rendfőnökként a rendi reformok elkötelezett híve. Váradi püspökként a rábízott egyházmegye vezetését és újjáépítését a trienti püspök-eszmény szellemében végezte.

A Függelékben (319–384) egyrészt római (Vatikáni Titkos Levéltár, Népek Evangelizációja Kongregáció Történeti Levéltára, Német–Magyar Kollégium Levéltára), illetve magyarországi (ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Magyar Országos Levéltár) levéltárakban őrzött dokumentumok kerülnek közlésre, másrészt pedig három táblázatban a római Német-Magyar Kollégium megyés püspökké kinevezett magyarországi növendékeinek felsorolását találjuk. A kötet használatát két térkép, bibliográfia, névmutató, valamint a helységnevek konkordanciája könnyíti meg.
Recenzió

Gli archivi della Santa Sede e il regno d’Ungheria (secc. 15–20). In memoriam di Lajos Pásztor (CVH I/4), a cura di GAETANO PLATANIA–MATTEO SANFILIPPO–PÉTER TUSOR, Budapest–Roma 2008. xviii + 322 p. és 16 melléklet (4 térkép, 12 kép). A viterbói egyetemmel (Università della Tuscia) közös kiadás. 

A képekkel, térképekkel gazdagon illusztrált kötet a nemzetközi vatikáni kutatások neves, külföldi és hazai szakembereinek tanulmányait közli, melyek témája a legkülönfélébb aspektusok bemutatása Magyarország és a pápaság közös történetéből. A tanulmányok alapjául a Római Magyar Akadémia, a Viterbói Egyetem és a PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoport által 2007. június 12-én Rómában közösen rendezett, a kötettel azonos című nemzetközi konferencia előadásai szolgálnak.

Az olasz, angol és német nyelvű írások szerzői között találjuk többek között a viterbói egyetem bölcsészkari dékánját, a római német történeti intézet igazgatóhelyettesét, a vatikáni apostoli könyvtár főkönyvtárosát, a római osztrák történeti intézet munkatársát, a bécsi, spalatói egyetem egy-egy professzorát, a grazi egyetem doktoranduszát.

TUSOR PÉTER, Purpura Pannonica. Az esztergomi „bíborosi szék" kialakulásának előzményei a 17. században (CVH I/3), Budapest–Róma 2005. 334 p. + 17 melléklet (képek, facsimilék, térkép)

E munka a Bíborosi Kollégium és a magyar egyház évezredes kapcsolatainak problémaérzékeny tárgyalása. Középpontjában az a törekvés áll, amellyel Európa keresztény uralkodói befolyásolni igyekeztek a bíborosi kinevezéseket, leginkább alattvalóikét. Nálunk Mátyás királynak köszönhetően terebélyesedett ki ez a jogszokás.

Az önálló magyar államiság megszűnése azonban azzal járt, hogy a magyar főpapok csak császári jelöltként lehettek a római egyház kardinálisai. Míg Pázmány Péternek sikerült ez, utódainak már nem. Lippay György és Szelepchény György prímások Rómában és Bécsben egyaránt a legváltozatosabb egyházpolitikai, diplomáciai eszközöket vetették be, széleskörű kapcsolatrendszert mozgósítottak kinevezésük érdekében.

Lippay fő érvként azt hangoztatta, hogy a Bíborosi Kollégiumban Magyarországnak történelmi jogosultsága van egy saját helyre. A részletekbe menően rekonstruált, izgalmas fordulatokban sem szűkölködő, a korszak bel- és külpolitikai összefüggéseibe helyezett erőfeszítések nem értek célt. A jogigény életben tartásával a két Pázmány-utód mégis sokban hozzájárult ahhoz, hogy Mária Teréziának 1747-ben sikerült elismertetnie XIV. Benedekkel a magyar uralkodók „bíborosjelölő jogát”. Bár ez a kiváltság arra az esetre szólt, ha az apostoli király személye nem azonos a császáréval, ettől kezdve a magyar jelenlét – a megváltozott történelmi viszonyok között is – folyamatosnak mondható a pápaválasztó testületben.

Az olvasmányos kötet imponálóan gazdag levéltári és szakirodalmi alapra épül. Elsődleges narratíváján túl számos adattal, szemponttal, dokumentummal gazdagítja a kora újkori szentszéki–magyar kapcsolatok történetét. A magyar nyelven írt kötet nemzetközi használhatóságát a vatikáni, római és más itáliai, bécsi, brünni stb. levéltárakból származó, olasz és latin, többségében szövegszerűen is idézett, illetve a Függelékben (pp.  211–284) közölt forrásanyag, továbbá a források mutatója (pp.  285–290), Bibliográfia (pp.  291–304), Index (pp. 307–314) és annotált, fejezetcímekkel ellátott angol Összefoglaló és Tartalomjegyzék (pp.  315–334) teszi lehetővé.

GALLA FERENC, Ferences misszionáriusok Magyarországon: a Királyságban és Erdélyben a 17–18. században (CVH I/2), kiad. FAZEKAS ISTVÁN, Budapest–Róma 2005. 408 p. + 6 melléklet (képek, térkép)

A magyar nyelvű, adatgazdag missziótörténeti monográfia a ferences rend különféle ágai, kiváltképpen a minoriták és obszervánsok 17. századi felső-magyarországi és erdélyi hittérítő tevékenységét mutatja be. A főként olasz származású misszionáriusok jelentésein, Rómába küldött levelein alapuló munka látóközelbe hozza Magyarország kora újkori egyháztörténetét.

Használhatóságát a hazai és a nemzetközi tudományosság számára a Sacra Congregazione de Propaganda Fide archívumából és más római levéltárakból származó anyagra épülő óriási szakapparátus, ezen források mutatója (pp. 359–362), a Bibliográfia (pp. 363–367), alapos Index (pp. 369–390), továbbá kimerítő, jegyzetekkel és fejezetcímekkel ellátott angol nyelvű Összefoglaló és Tartalomjegyzék könnyíti meg, teszi lehetővé (pp. 391–406).
Recenzió