CVH

TUSOR PÉTER, Pázmány, a jezsuita érsek. Kinevezésének története, 1615–1616 (Mikropolitikai tanulmány) (CVH I/13), Budapest–Róma 2016. 460 p. + 6 melléklet (képek, facsimile, térkép)

A monográfia témája Pázmány Péter prímási kinevezése. A kora újkori magyar történelem egyik legnagyobb hatású makropolitikai tényének körülményeit, okait, célját, összefüggéseit elemzi a – korszakra Wolfgang Reinhard által kidolgozott – „mikropolitikai” megközelítésben, fordulatos eseményeit rekonstruálja kritikai igénnyel. A kérdés Pray Györgytől kezdve harmadfél százada áll a magyar historiográfia érdeklődésének homlokterében. Mégis csupán részleges, vagy kifejezetten téves eredmények születtek. A kötet egyaránt felölel politika-, diplomácia- és egyháztörténeti dimenziókat, sőt a művészettörténet is új eredménnyel gazdagodik. Bátran él a latin és olasz szövegfilológia eszközeivel, és segédtudományként világi és kánonjogtörténettel.

Külön fejezet tárgyalja a Habsburg- és a pápai diplomácia elhúzódó tárgyalásait, Pázmánynak a jezsuita rendből átmenetileg kifelé vezető útját, az ezt övező rendi feszültséget, vádakat, szomaszka novícius-jelöltségét stb. Fény derül támogatóira és szépszámú ellenségeire. Eldől, hogy kinevezése tényleg aggályos volt-e egyházjogilag, avagy mégsem, volt-e gyereke, vagy mégsem, fűtötte-e becsvágy, akart-e egyáltalán Magyarország prímása lenni, illetve kinek állt leginkább érdekében, hogy azzá tegye őt, és végül ki lett kinevezésének legfőbb haszonélvezője. A római és a prágai udvar belső viszonyai és az európai nagypolitika elemzése nyomán tárulnak fel a páratlan karrierfordulat okai, mozgatórugói a harmincéves háború kitörésének előestéjén.

A szerencsés forrásadottságoknak és az itáliai, osztrák, cseh és magyar levéltárakra kiterjedő széleskörű feltáró munkának köszönhetően az olvasó történeti megismerhetőség különleges mélységeibe juthat el négy évszázad távlatából. E mélységekbe elsődlegesen a római Habsburg diplomáciai és egyházi képviselet mindeddig homályban rejtőző informátorai kalauzolnak el.

A monográfia használhatóságát terjedelmes szakapparátus, forrásfüggelék (pp. 339–390), kronológia (pp. 391–400) a felhasznált források jegyzéke és könyvészet (pp. 401–416), mutató (pp. 419–426), továbbá angol nyelvű összefoglaló és tartalomjegyzék segíti (pp. 429–456 és 457–459).

Recenzió 1
Recenzió 2

Brevia Clementina. VII. Kelemen pápa magyar vonatkozású brévéi (1523–1526), feltárta és közreadja NEMES GÁBOR (CVH I/12; A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások 23), Budapest–Győr–Róma 2015. (xxii + 207. p. + 12 p. képmelléklet)

A Vatikáni Levéltár (Archivio Segreto Vaticano) megnyitása óta a magyar történeti kutatás középkori érdeklődése leginkább a kérvény- és bullaregisztrumok, valamint az Apostoli Kamara fondjai felé fordult. A diplomáciai levelezés és az állami adminisztrációval kapcsolatos bizalmas rendelkezések számára létrehozott, a pápa titkárai által kiállított új irattípus, a bréve összegyűjtése, feltárása és kiadása ugyanakkor nem keltett komolyabb érdeklődést. A Vatikáni Levéltárban a Trienti Zsinat szervezeti reformjai előtt kiadott brévék – a kérvény- és a bullaregisztrumok összefüggő sorozataival szemben – szétszórtan helyezkednek el. A brévék többségét a levéltár ősi része, az úgynevezettArmadi őrzi. A Dataria Apostolica levéltárában a kérvényükre bréve formában választ várók iratait kellett kigyűjteni(Brevia Lateranensia). Az Angyalvár levéltára (Archivum Arcis) elsősorban a Szentszék hazatért követeinek eredeti ajánlóleveleit rejtik. VII. Kelemen pápának e kötetben kiadott, 1523 és 1526 között kelt 150 irata a magyar történelem egyik legizgalmasabb korszakába ad betekintést. Megismerkedhetünk a szentszéki és a magyar diplomácia működésével, és azzal, hogyan is próbált a pápa segíteni a végveszélybe sodródott Magyarországon. 

A kötet használatát a sorozati elvárásokkal összhangban gazdag apparátus (kritikai és tárgyi jegyzetek, bibliográfia, hely- és tárgynévmutató), valamint angol nyelvű összefoglaló segíti.

GALLA FERENC, Pálos missziók Magyarországon a 17–18. században (CVH I/11), s.a.r. FAZEKAS ISTVÁN, Budapest–Róma 2015. x + 536 p. + 1 melléklet (térkép)

A budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi kara egyháztörténelem professzorának magyar nyelvű monográfiája a pálos rend 17. és 18. századi magyarországi hitterjesztésben betöltött szerepét dolgozza fel. A munka három részre tagolódik. Az első részben a szerző előbb a rend belső megújulásával, majd a hitterjesztésbe való bekapcsolódásával foglalkozik. A második rész tárgya a pálos missziók kibontakozása, amely egybeesik a 17. század utolsó harmadában kibontakozó kuruc háborúk, Habsburg ellenes felkelések, a török elleni visszafoglaló háborúk korával. A harmadik részben a rend 18. században kifejtett missziós tevékenysége kerül bemutatásra. A monográfia több évtizedes levéltári kutatás során a  Sacra Congregazione de Propaganda Fide levéltárában, ill. a Magyar Nemzeti Levéltár Országos levéltárában feltárt, nagy mennyiségű forráson alapul. A kötetet a feltárt adattömegen túl a szerző igen finom, mai is helytálló ítéletei teszik a kora újkori magyar egyház- és társadalomtörténet iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen olvasmánnyá.

A tudományos igényű sajtó alá rendezés munkálatait Fazekas István, a Kutatócsoport senior kutatója végezte a Lendület-program keretében. Ennek során a szakapparátus részben önálló kutatás útján került rekonstruálásra.

A kötet dedikációja Galla Ferenc első számú örökösének, a vatikáni magyar missziótörténeti kutatások kiemelkedő alakjának, a tragikusan fiatalon, tíz esztendeje elhunyt Tóth István György (1956–2005) emlékének szól.

A monográfia használhatóságát szakapparátus, a felhasznált források mutatója és Bibliográfia (pp. 465–474), Index (pp. 475–520), továbbá részletes, jegyzetekkel és fejezetcímekkel ellátott angol nyelvű összefoglaló és tartalomjegyzék könnyíti meg (pp. 521–532 és 533–535).

Recenzió 1

Recenzió 2

KRUPPA TAMÁS, A kereszt, a sas és a sárkányfog. Kelet-közép-európai törökellenes ligatervek és küzdelmek a Báthory-korban (1578–1597) (CVH II/5), Budapest–Róma 2014.  516 oldal + két melléklet (kép, térkép)

A kötet itáliai (főleg vatikáni és velencei), bécsi levéltári, illetve a már rendelkezésre álló forráskiadványok a vallatóra fogásával, és hangsúlyozottan a források középpontba állításával és megszólaltatásával dolgozza fel Magyarország és benne Erdély történelmének egy igen fontos és a magyar történetírás által kellő figyelemre nem méltatott időszakát.

A forrásadottságoknak megfelelően a kötet témáját, az oszmánellenes szent szövetség létrehozására irányuló erőfeszítéseket, a nemzetközi diplomácia mozgásainak figyelembe vételével, annak kereteibe ágyazva tárgyalja. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király, majd utóda, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralma egybeesett a török Magyarországról és Európából való kiűzését célzó törekvések megélénkülésével és a tizenöt éves háború kitörésével, amelynek során a pápaság figyelme a magyar történelemben kivételes módon tartósan a térségre terelődött.

A kötet végén olvasható Utóhang a fejezetekben tárgyaltak összefoglalásán túl kísérletet tesz a tanulságok levonására, új szempontok figyelembevételét javasolva a további kutatásokhoz.

A kötet bőségesen idéz az egykorú forrásokból, hogy az olvasó minél jobban megérthesse a korszak szereplőinek gondolkodásmódját. A kötet végén angol Összefoglaló és Tartalomjegyzék található.

Cameralia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1297–1536). II: Divisiones, Provisiones, Visitationes, Quindennia, Rationes, Annatae, Obligationes particulares, Legationes, Varia, Taxae, feltárta, szerkesztette és közreadja † LUKCSICS JÓZSEF–TUSOR PÉTER–FEDELES TAMÁS, szerkesztőtárs: NEMES GÁBOR, munkatársak Koltai András, Kalotai Noémi, Kiss Gergely, Matus Zsanett, szaklektorok: C. Tóth Norbert, Bujdosó Ádám (CVH I/10), Budapest–Róma 2014. (488 p. + 1 térképmelléklettel)

A magyar medievisztika és történelemtudomány régi adósságát törleszti a Collectanea Vaticana Hungariae sorozat 9. és 10. volumenje, ugyanis egy, a középkori magyar egyháztörténeti kutatások számára nélkülözhetetlen forráscsoportot adnak közre. Az Apostoli Kamara középkori magyar vonatkozású iratanyagát a 20. század elején Fraknói Vilmos jobbkeze, Lukcsics József tárta fel a Vatikáni Titkos Levéltárban. Gyűjtése azonban a vatikáni magyar kutatások 20. századi strukturális problémái miatt végül nem került kiadásra. A kötetek ezen páratlanul értékes anyag napjaink tudományos igényének megfelelő sajtó alá rendezését tartalmazzák.
 
Hét hazai kutatóhely kilenc munkatársának összetett, többéves csapatmunkája révén immár a hazai és a nemzetközi kutatás számára is hozzáférhetővé válik e szinte kimeríthetetlenül gazdag matéria. A közel másfél ezer tételt tartalmazó forrásgyűjtemény lehetőséget kínál – többek között – a késő középkori magyar egyházi intézmények és javadalmak gazdasági potenciáljának összehasonlító vizsgálatára, a korszak magyar egyházi archontológiájának összeállítására, a magyar egyház és az itáliai bankházak kapcsolatának elemzésére.
 
A kötetek használatát gazdag apparátus (jegyzetek, bibliográfia, közel száz oldalas, adatolt személy- és helynévmutató, valamint iratjegyzék), a terjedelmes annotált angol nyelvű összefoglaló tanulmány segíti.

Cameralia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1297–1536). I: Obligationes, Solutiones, feltárta, szerkesztette és közreadja † LUKCSICS JÓZSEF, TUSOR PÉTER, FEDELES TAMÁS, szerkesztőtárs: NEMES GÁBOR, munkatársak: Koltai András, Kalotai Noémi, Kiss Gergely, Matus Zsanett, szaklektorok: C. Tóth Norbert, Bujdosó Ádám (CVH I/9), Budapest–Róma 2014. (lxiv + 384 p. +1 képmelléklettel)

A magyar medievisztika és történelemtudomány régi adósságát törleszti a Collectanea Vaticana Hungariae sorozat 9. és 10. volumenje, ugyanis egy, a középkori magyar egyháztörténeti kutatások számára nélkülözhetetlen forráscsoportot adnak közre. Az Apostoli Kamara középkori magyar vonatkozású iratanyagát a 20. század elején Fraknói Vilmos jobbkeze, Lukcsics József tárta fel a Vatikáni Titkos Levéltárban. Gyűjtése azonban a vatikáni magyar kutatások 20. századi strukturális problémái miatt végül nem került kiadásra. A kötetek ezen páratlanul értékes anyag napjaink tudományos igényének megfelelő sajtó alá rendezését tartalmazzák.

Hét hazai kutatóhely kilenc munkatársának összetett, többéves csapatmunkája révén immár a hazai és a nemzetközi kutatás számára is hozzáférhetővé válik e szinte kimeríthetetlenül gazdag matéria. A közel másfél ezer tételt tartalmazó forrásgyűjtemény lehetőséget kínál – többek között – a késő középkori magyar egyházi intézmények és javadalmak gazdasági potenciáljának összehasonlító vizsgálatára, a korszak magyar egyházi archontológiájának összeállítására, a magyar egyház és az itáliai bankházak kapcsolatának elemzésére.

A kötetek használatát gazdag apparátus (jegyzetek, bibliográfia, közel száz oldalas, adatolt személy- és helynévmutató, valamint iratjegyzék), a terjedelmes annotált angol nyelvű összefoglaló tanulmány segíti.

PÉTER TUSOR, The Papal Consistories and Hungary in the 15^th–16^th centuries. To the history of the Hungarian Royal Patronage and Supremacy (CVH II/4), Budapest–Rome 2012. (186 p. + térkép és facsimile mellékletekkel)

Az angol nyelvű könyv az Apostoli Szentszék és a Magyar Királyság kapcsolatát mutatja be a 15–16. században. Mindezt a kor legfontosabb kuriális intézményének, a konzisztórium iratanyagának a tükrében teszi. A korszakban a pápa legfontosabb tanácsadó, döntéshozó testülete a konzisztórium volt, iratanyagának jórésze a Vatikáni Titkos Levéltárban (Archivio Segreto Vaticano) maradt fenn.

A könyv első része számba veszi a konzisztórium történetét és bonyolult működését, a kozisztoriális beneficiumok betöltését, a püspökjelöltek kivizsgálásának szintén nem egyszerű menetét, magát a konzisztoriális ügymenetet, valamint az azt követő bulla kiállításának a folyamatát. A munka második része – ahogyan a könyv címe is mutatja – a konzisztórium és Magyarország 15–16. századi kapcsolatát taglalja. Ezen belül olvashatunk a magyar ügyeknek a konzisztóriumok napirendjén lévő jelenlétéről, a magyar egyházi benefíciumok betöltéséről. Emellett hosszú oldalakat szentel az egyházi javak Mohács előtti történetének, és ezzel kapcsolatban a magyar királyi főkegyúri jog történetének, valamint a Mohács után Róma és a magyar egyház közti változások jellegének. E rész teszi ki a kötet legjelentősebb részét. Mindezekhez gazdag magyar és külföldi szakirodalommal ellátott hivatkozások társulnak.

A leírtak alátámasztását jól szolgálja az a huszonegy eredeti latin nyelvű, angol regesztával ellátott forrás, valamint az előző kötetekből már jól ismert minőségű térképek és a hat darab, a forrásokat ábrázoló fekete-fehér facsimile. A könyvben a kutatók munkáját index segíti, valamint a munka végén található magyar nyelvű rezümé.

Recenzió

KRUPPA TAMÁS, Erdély és a Szentszék a Báthoryak korában. Okmánytár II (1595–1613) (CVH I/5), Budapest–Róma–Szeged 2009. xxxi + 303 p. és 3 melléklet (képek, térkép) (= Adattár xvi–xviii. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 38)

A vatikáni–magyar történeti könyvsorozat e kötete forráskiadás. Eredeti, olasz és latin nyelven itáliai, főként vatikáni levéltárakból közöl kiadatlan dokumentumokat. Az iratok Erdély történelméből tárnak elénk új, izgalmas adatokat a 16—17. század fordulójáról. Báthory Zsigmond hadjáratai, válása és lemondásai, Székely Mózes és Basta csatái, dúlásai, Báthory Gábor szerencsétlen uralkodásának ismeretlen részletei pápai diplomaták tollán elevenednek meg.

Az olvasót részletes magyar nyelvű kivonatok segítik a korszak tüzetesebb megismerésében. Az eligazodást a sorozati kívánalmaknak megfelelően kötetvégi apparátus és angol összefoglaló tanulmány könnyíti meg.

TUSOR PÉTER–NEMES GÁBOR, Consistorialia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1605) (CVH I/7), Budapest–Róma 2011. lxviii + 304 p. + mellékletek (2 kép és 1 térkép)

A kötet elsődlegesen a Vatikáni Titkos Levéltár (Archivio Segreto Vaticano) Archivio Concistoriale nevű, egyik legjelentősebb és terjedelmesebb fondjában található magyar vonatkozású forrásait publikálja a 15–16. századból. Komoly nyelvi és paleográfiai kompetenciát igénylő feltárásukkal a bulla-, bréve-, supplicatio-sorozatok, illetve a Cameralia melletti legnagyobb vatikáni állag középkori, korai kora újkori Hungaricumai kerülnek teljességre törekvő, bőséges könyvészeti és levéltári – például bécsi gyűjteményekből merítő – szakapparátussal, kismonográfiaszerű bevezetéssel ellátott publikálásra.

A magyar nyelvű kivonatokkal kiegészített latin iratok nemcsak a magyar egyház, illetve állam római kapcsolataihoz nyújtanak újabb adatokat a késő középkorból és a kora újkorból, hanem a korabeli főpapkinevezések közelebbi megismeréséhez, illetve az egyházi elit proszopográfiájának megalkotásához viszik közelebb a történelemtudományt. Emellett sok esetben hiánypótló hely- és művelődéstörténeti adatokkal szolgálnak a püspöki székhelyek állapotáról, életéről. E kutatás nemcsak a korszak egyik meghatározó hatalmi központját irányító „államtanács” magyar vonatkozásait tárja a hazai és nemzetközi tudományosság elé, hanem konkrét kiindulópontjául szolgál a 17–18. századi, a konzisztoriális anyagon alapuló proszopográfiai vizsgálatoknak is.

A forráskiadvány – egyetemi speciális kollégiumokon e célra „kiképzett” – pázmányos hallgatókkal együtt több éven keresztül folytatott közös teammunka, vatikáni levéltári kutatási projekt eredménye. Bizonyítja, hogy az ilyesfajta átfogó alapkutatások a természettudományok mintájára a történettudományban is csak így valósíthatóak meg. A pontos munkamegosztás ismertetése: Bevezetés, p. lxviii, 245. jz.

A dokumentumok használhatóságát a részletes történeti bevezető, regeszták és szakhivatkozások mellett könyvészet, továbbá adatokban gazdag mutató, angol nyelvű összefoglaló könnyíti meg.