CVH

TAMÁS VÉGHSEŐ, „Catholice reformare”. Ágoston Benkovich O.S.P.P.E., missionario apostolico, vescovo di Várad (1631–1702) (CVH II/2), Budapest–Roma 2007. 430 p. + két melléklet (térképek)

A kötet a katolikus megújulás magyarországi programjának legfontosabb témaköreit - a papképzés reformját, a szerzetesi élet megújulását, a belső missziók kiépítését, a görög katolikus egyházak létrejöttét és a trienti püspök-eszmény magyarországi térnyerését - egy konkrét egyházi személy, Benkovich Ágoston pálos misszionárius, rendfőnök és váradi püspök életútjának elemzésén keresztül mutatja be alapvetően vatikáni források alapján.

Római (Collegium Germanicum et Hungaricum) tanulmányait követően Benkovich két évtizeden át tevékenyen részt vett a magyarországi pálos missziókban. Ruszin nyelvtudásának köszönhetően elsősorban a királyság északkeleti régiójában a 17. század közepén Rómával egységre lépett görög katolikusok között működött. Misszionáriusként, majd pedig rendfőnökként a rendi reformok elkötelezett híve. Váradi püspökként a rábízott egyházmegye vezetését és újjáépítését a trienti püspök-eszmény szellemében végezte.

A Függelékben (319–384) egyrészt római (Vatikáni Titkos Levéltár, Népek Evangelizációja Kongregáció Történeti Levéltára, Német–Magyar Kollégium Levéltára), illetve magyarországi (ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Magyar Országos Levéltár) levéltárakban őrzött dokumentumok kerülnek közlésre, másrészt pedig három táblázatban a római Német-Magyar Kollégium megyés püspökké kinevezett magyarországi növendékeinek felsorolását találjuk. A kötet használatát két térkép, bibliográfia, névmutató, valamint a helységnevek konkordanciája könnyíti meg.
Recenzió

Gli archivi della Santa Sede e il regno d’Ungheria (secc. 15–20). In memoriam di Lajos Pásztor (CVH I/4), a cura di GAETANO PLATANIA–MATTEO SANFILIPPO–PÉTER TUSOR, Budapest–Roma 2008. xviii + 322 p. és 16 melléklet (4 térkép, 12 kép). A viterbói egyetemmel (Università della Tuscia) közös kiadás. 

A képekkel, térképekkel gazdagon illusztrált kötet a nemzetközi vatikáni kutatások neves, külföldi és hazai szakembereinek tanulmányait közli, melyek témája a legkülönfélébb aspektusok bemutatása Magyarország és a pápaság közös történetéből. A tanulmányok alapjául a Római Magyar Akadémia, a Viterbói Egyetem és a PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoport által 2007. június 12-én Rómában közösen rendezett, a kötettel azonos című nemzetközi konferencia előadásai szolgálnak.

Az olasz, angol és német nyelvű írások szerzői között találjuk többek között a viterbói egyetem bölcsészkari dékánját, a római német történeti intézet igazgatóhelyettesét, a vatikáni apostoli könyvtár főkönyvtárosát, a római osztrák történeti intézet munkatársát, a bécsi, spalatói egyetem egy-egy professzorát, a grazi egyetem doktoranduszát.

TUSOR PÉTER, Purpura Pannonica. Az esztergomi „bíborosi szék" kialakulásának előzményei a 17. században (CVH I/3), Budapest–Róma 2005. 334 p. + 17 melléklet (képek, facsimilék, térkép)

E munka a Bíborosi Kollégium és a magyar egyház évezredes kapcsolatainak problémaérzékeny tárgyalása. Középpontjában az a törekvés áll, amellyel Európa keresztény uralkodói befolyásolni igyekeztek a bíborosi kinevezéseket, leginkább alattvalóikét. Nálunk Mátyás királynak köszönhetően terebélyesedett ki ez a jogszokás.

Az önálló magyar államiság megszűnése azonban azzal járt, hogy a magyar főpapok csak császári jelöltként lehettek a római egyház kardinálisai. Míg Pázmány Péternek sikerült ez, utódainak már nem. Lippay György és Szelepchény György prímások Rómában és Bécsben egyaránt a legváltozatosabb egyházpolitikai, diplomáciai eszközöket vetették be, széleskörű kapcsolatrendszert mozgósítottak kinevezésük érdekében.

Lippay fő érvként azt hangoztatta, hogy a Bíborosi Kollégiumban Magyarországnak történelmi jogosultsága van egy saját helyre. A részletekbe menően rekonstruált, izgalmas fordulatokban sem szűkölködő, a korszak bel- és külpolitikai összefüggéseibe helyezett erőfeszítések nem értek célt. A jogigény életben tartásával a két Pázmány-utód mégis sokban hozzájárult ahhoz, hogy Mária Teréziának 1747-ben sikerült elismertetnie XIV. Benedekkel a magyar uralkodók „bíborosjelölő jogát”. Bár ez a kiváltság arra az esetre szólt, ha az apostoli király személye nem azonos a császáréval, ettől kezdve a magyar jelenlét – a megváltozott történelmi viszonyok között is – folyamatosnak mondható a pápaválasztó testületben.

Az olvasmányos kötet imponálóan gazdag levéltári és szakirodalmi alapra épül. Elsődleges narratíváján túl számos adattal, szemponttal, dokumentummal gazdagítja a kora újkori szentszéki–magyar kapcsolatok történetét. A magyar nyelven írt kötet nemzetközi használhatóságát a vatikáni, római és más itáliai, bécsi, brünni stb. levéltárakból származó, olasz és latin, többségében szövegszerűen is idézett, illetve a Függelékben (pp.  211–284) közölt forrásanyag, továbbá a források mutatója (pp.  285–290), Bibliográfia (pp.  291–304), Index (pp. 307–314) és annotált, fejezetcímekkel ellátott angol Összefoglaló és Tartalomjegyzék (pp.  315–334) teszi lehetővé.

GALLA FERENC, Ferences misszionáriusok Magyarországon: a Királyságban és Erdélyben a 17–18. században (CVH I/2), kiad. FAZEKAS ISTVÁN, Budapest–Róma 2005. 408 p. + 6 melléklet (képek, térkép)

A magyar nyelvű, adatgazdag missziótörténeti monográfia a ferences rend különféle ágai, kiváltképpen a minoriták és obszervánsok 17. századi felső-magyarországi és erdélyi hittérítő tevékenységét mutatja be. A főként olasz származású misszionáriusok jelentésein, Rómába küldött levelein alapuló munka látóközelbe hozza Magyarország kora újkori egyháztörténetét.

Használhatóságát a hazai és a nemzetközi tudományosság számára a Sacra Congregazione de Propaganda Fide archívumából és más római levéltárakból származó anyagra épülő óriási szakapparátus, ezen források mutatója (pp. 359–362), a Bibliográfia (pp. 363–367), alapos Index (pp. 369–390), továbbá kimerítő, jegyzetekkel és fejezetcímekkel ellátott angol nyelvű Összefoglaló és Tartalomjegyzék könnyíti meg, teszi lehetővé (pp. 391–406).
Recenzió

GABRIELLA ERDÉLYI, The Register of a Convent Controversy (1517–1518). Pope Leo X, Cardinal Bakócz, the Augustinians and the Observant Franciscans in Contest (CVH II/1), Budapest–Rome 2006. [lxxxviii + 230 p.]

A sorozat II., A/5 formátumú osztályának első kötete, A Körmendi kolostorper jegyzőkönyve, 1517–1518 (Bakócz bíboros, az ágostonosok és az obszerváns ferencesek vitája) nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is párját ritkító kortörténeti forrás. Az obszerváns ferencesek és az ágostonos remeték között a körmendi kolostor birtokáért 1517–1518-ban Bakócz prímás majd X. Leó pápa előtt folytatott per éppen a reformáció kezdetekor játszódik. Egyszerű körmendi polgárok, környékbeli jobbágyok, nemesek szólnak az ágostonosok olykor botrányos életéről, a kolostor válságáról, e közben saját hitükről, mindennapjaikról.

A Vatikáni Apostoli Könyvtár kéziratai között ránk maradt terjedelmes vallomások a késő középkori vallásosság, kiváltképpen a szerzetesi élet kríziséről, a hívek spirituális igényeinek elmélyüléséről, az új hitéleti formák kereséséről tanúskodnak. És arról, hogy az egyházi vezetés a körmendi kolostor reformjával – az érintett szerzetesek ellenkezése dacára – igyekezett elejét venni az erjedésnek. Más kérdés, hogy erre az adminisztratív eszközök kevésnek bizonyultak.

Tekintettel a latin nyelvű dokumnetumegyüttes általános történeti jelentőségére, a kötet teljes egészében angol nyelven került megjelentetésre. Használatát Bibliográfia (pp. 201–208) és tárgymutatót is tartalmazó Index (pp. 211–224) könnyíti meg.

ARTNER EDGÁR, „Magyarország mint a nyugati keresztény művelődés védőbástyája”. A Vatikáni Levéltárnak azok az okiratai, melyek őseinknek a Keletről Európát fenyegető veszedelmek ellen kifejtett erőfeszítéseire vonatkoznak (CVH I/1), kiad. SZOVÁK KORNÉL–TÖRÖK JÓZSEF–TUSOR PÉTER, Budapest–Róma 2004. ccvi + 336 p. + 11 melléklet (képek, facsimilék, térkép)

A kézirat a vatikáni levéltár legkülönfélébb fondjaiból, a 13 –17. század közötti időszakból összesen 206, javarészt kiadatlan történeti dokumentum betűhív átírását tartalmazza. A latin és olasz nyelvű iratok számottevő része pápai (levél)brévékből áll, amelyeket tizedszedői iratok, nunciusi jelentések és instrukciók egészítenek ki.

A kötethez magyar nyelvű apparátus, Bibliográfia (pp. 271–276), továbbá részletes, latin nyelvű Index (pp. 276–304) és bőséges, jegyzetelt angol nyelvű tartalmi Összefoglaló és Tartalomjegyzék tartozik (pp. 305–335). (A kötet önállóan is megjelentetett, saját mutatóval ellátott Bevezetésére lásd az Excerptumot.)