A Fraknói Kutatócsoport – a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel, a Pécsi Tudományegyetemmel, az MTA Pécsi Területi Bizottságával és a Collegium Professorum Hungarorummal együttműködésben – június 25–27. között immáron 12. alkalommal rendezte meg a Fraknói Nyári Akadémiát, melynek idei helyszíne Pécs városa volt. Az idei tematika az ötszáz éves mohácsi csata, valamint a készülő Hunyadi- és Jagelló-kori Püspöklexikon kötete köré szerveződve a késő középkori magyar egyháztörténet volt.
Az esemény kezdetén Tusor Péter kutatócsoport-vezető köszöntötte a hallgatóságot, majd az Akadémia Pécsi Területi Bizottságának nevében felszólaló Font Márta méltatta a Kutatócsoport érdemeit, a bel- és külföldön egyaránt végzett sikeres kutatásokat. Végül Fedeles Tamás, a PTE rektorhelyettese, a Fraknói Kutatócsoport társvezetője és egyben az idei nyári akadémia főkurátora üdvözölte a jelenlevőket a PAB-székházban.
Ezt követően a kötetet kiadó Collegium Professorum Hungarorum igazgatója, Szovák Kornél moderálása mellett Fedeles Tamás, valamint C. Tóth Norbert szerkesztők kerekasztal-beszélgetés keretében ismertették a nyár végén, a mohácsi évfordulóra megjelenő Püspöklexikont. A résztvevők szót ejtettek a kötet születésének körülményeiről, a lexikont jegyző összesen 22 szerző eredményes koordinálásáról, illetve a mű felépítéséről, az azt alkotó életrajzi szócikkek és egyházmegye-történeti bevezetők jellemzőiről. A kutatás eredményeinek és újdonságainak (új itáliai és magyarországi források bevonása) bemutatása után kitértek még a távlati célokra is: a még el nem készült korszakok Püspöklexikonjainak tervbe vett összeállítása.
A nyitódélután zárásaként Fedeles Tamás készített életútját vázoló interjút Felföldi László pécsi megyéspüspökkel. A pódiumbeszélgetés során szóba került a főpásztor Nyírségben megélt ifjúkora, valamint útja az elektronikai műszerészi szakmától a papi hivatásig. Felföldi László hosszabban kitért pécsi püspöki kinevezésére, az akkor benne megfogalmazódó aggodalmakra és a pécsiek vendégszeretetére, amely segítette őt a gyors beilleszkedésben. Végül a beszélgetés során megemlítették még az egyházmegyében püspökké szentelése óta elért eredményeit: a helyi viszonyok feltérképezése után megszülető férfitalálkozókat, valamint az akolitusi szolgálatra felkészítő képzéseket.
Másnap Fedeles Tamás A magyar királyság főpapjai a középkor alkonyán címmel nyitotta meg a konferenciaelőadások sorát. Előadásában áttekintette a korszak Hunyadi és Jagelló királyainak püspökkinevezési politikáját és azok változásait, kiemelve, hogy a Mátyás-korban jelentős törtést okozott az uralkodó elleni humanista főpapi szervezkedést követő bizalomvesztés. Bemutatta a vizsgált időszak 75 főpásztorának főbb jellemzőit: uralkodói szolgálatukat (diplomáciai, udvari szerepkörök), származásukat (társadalmi és nemzetiségi hátterük), iskolázottságukat és peregrinációs célpontjaikat, illetve alapvető kettősségként jellemezte lojalitásukat a mindenkori uralkodóhoz és a pápához. Zárásként kitért az egyházmegyék "presztízsrangsorára", valamint a lelki és a világi javak kérdésére is.
Ezt követően Pálosfalvi Tamás, a Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa Szécsi Dénes pályaképét ismertette a hallgatósággal. Előadásában vizsgálta az esztergomi érsek (1440-1465) politikai pályájának azon epizódjait, amelyek bővebb kifejtésére a Püspöklexikon vonatkozó szócikkében nem nyílt tér. Így kitért egyházi karrierjének kezdeteire, valamint családjának az 1440-ben kezdődő polgárháborúban játszott szerepére. Nagy figyelmet szentelt Dénes érsek és Hunyadi János kormányzó kapcsolatának, illetve azon tényezőknek, amelyek e viszonyt alapvetően meghatározták. Két olyan kérdésre is választ keresett az előadás, amelyek megválaszolásával régóta adós a kutatás: miért nem jutott jelentősebb kormányzati szerephez Dénes érsek 1453 után, illetve igazolható-e az a feltételezés, hogy az érsek és Mátyás király viszonya megromlott 1459 után? Az előadás végső megállapítása szerint Szécsi Dénes – összhangban Kubinyi András professzor megállapításával – nemcsak tisztességes főpásztor volt, hanem mértéktartó és tekintélyes politikus is, akinek jelentős szerepe volt a béke megőrzésében az 1442 és 1464 közötti zavaros időszakban.
C. Tóth Norbert, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa, a HUN-REN–MNL–SZTE Magyar Medievisztikai Kutatócsoport vezetője A kalocsa-bácsi egyházmegye története 1520 és 1529 között (I. rész: Az érsekség királyi kezelésben) címmel tartott előadást, melyben az érsekség Frangepán Gergely 1520 augusztusi halála és Tomori Pál kinevezése, illetve a főpapi szék általa történt elfoglalása, 1522 októberéig terjedő széküresedés alatti történetét tárgyalta. II. Lajos király ugyanis Gergely érsek halála után rögvest lefoglalta és királyi kezelésbe vette az érseki egyházmegye jövedelmeit, amelyeket az oszmánok elleni háborúban használtak fel. Minderre jó áttekintést ad a vonatkozó időszakból fennmaradt, alapvetően a tizedjövedelmek adminisztrációja során keletkezett féltucat jegyzék, amelyekben nemcsak a tized falvankénti beszedését, hanem az azokból terményben (gabonában, lisztben és borban) történt kiutalásokat is rögzítették. A szóban forgó források névanyagát az 1522. évre összeválogatva Szabó István 1954-ben közzétette (Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai), de ezen elszámolásokat nem dolgozta fel. A jegyzékek egyrészt lehetővé teszik az egyházmegye gazdasági és katonai működésének rekonstruálását, másrészt egy negyedév erejéig betekintést nyújtanak a bevételek és a kiadások megoszlásába.
Nemes Gábor, a Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ vezetője és a Fraknói Kutatócsoport tudományos főmunkatársa a késő középkori győri püspökökről tartott referátumát az ekkoriban alsó-középkategóriásnak számító jövedelmű egyházmegye székvárosának egyházi topográfiájának ismertetésével kezdte. Bemutatta a székeskáptalan és a mind a mai napig a püspökvárban lévő főpásztor szerepét a város életében, majd Salánki Ágostontól Paksi Balázsig hét győri püspök származását, családi hátterét, tanulmányait (peregrinációját, illetve esetleges fokozatszerzését) és karrierútját elemezte ki. Utóbbi kapcsán kiemelte, hogy jellemzően az egyházi középrétegből (főesperesi vagy préposti hivatalokból, különösen is a budai és az esztergomi káptalanból) vagy az udvari hivatalviselők és a király szolgálatában álló klerikus diplomaták soraiból emelkedtek ki a győri püspökök, akik számára a továbblépés útja a magasabb rangúnak számító egri vagy akár az esztergomi főpásztori székbe vezetett. Végül szót ejtett a vizsgált korszak győri püspökeinek nyugati humanista kapcsolatrendszeréről és művészetpártoló mecenatúrájáról is, amely többek között a székesegyház felújításában öltött testet.
A Fraknói Akadémia örökös igazgatója, Kanász Viktor A váradi egyházmegye a középkor végén című előadását rendhagyó módon élő videóhívásban tartotta meg. A PPKE BTK adjunktusa, a Fraknói Kutatócsoport és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója előadásában arra kereste a választ, hogy milyen állapotok jellemezték a püspökséget a Mohács előtti időszakban, s ennek során többek közt bemutatta az egyházmegye igazgatási rendszerét, a káptalanok működését és jövedelmeiket, illetve az egyházmegye területén megtelepedő szerzetesrendeket. Részletesen kitért Várad központi szerepére, a székesegyház történetére, illetve a püspöki székhelyen működő káptalanok regionálisan is kiemelkedő hiteleshelyi tevékenységére. Ennek kapcsán bemutatta a püspökség korabeli könyvkultúráját, illetve a korabeli Várad edukációs jellemzőit, fejlett káptalani iskoláját és az egyházmegyeiek egyetemjárási szokásait. Külön hangsúlyozta, hogy Várad Szent László sírja miatt országos búcsújáró hely lett. Kiemelte, hogy mindezeknek köszönhetően a 15–16. század fordulójára Várad Esztergom után a legnagyobb bevételeket magáénak tudó püspökség volt, s igen komoly humanista kör működött a városban. Ezzel szemben a Mohács utáni időszak drasztikus változásokat hozott: a protestáns reformáció, az oszmán terjeszkedés és az Erdélyi Fejedelemség kialakulásának hatására Várad a virágzó püspöki székhelyből egy háborús övezet sok pusztulást megélt végvárává vált.
Karlinszky Balázs, a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár vezetőjének Veszprémi püspökök a 16. század első negyedében című előadását – immáron szokásosnak mondható – távollétében Cziráki Csongor tolmácsolásában hallgatták meg a konferencián résztvevők. A veszprémi egyházmegye középkor végi képének lefestése után bemutatta a Jagelló-kori veszprémi püspököket, kiemelve közülük például Vetési Albertet, aki a korszak kiemelkedő diplomatái közé tartozott. Szóba került a püspökök társadalmi háttere, tanulmányaik, karrierútjuk, valamint Veszprémben és az országos politikában elért érdemeik. Emellett Karlinszky Balázs kitért a veszprémi püspökség művelődéstörténeti emlékeire is, mint például a Veszprémi Érseki Könyvtárban őrzött Nágocsi-kódexre, a veszprémi káptalan számadáskönyvére vagy az 1515. évi egyházmegyei zsinat határozatait rögzítő kötetre. Végül a korszak tárgyi emlékei is elhangzottak az előadásban: a Vetési-kazula, a „Vetési-kőként” ismert címeres oszlopfő, illetve több veszprémi oltár.
Szalkai László karrierjének csomópontjait ismertető előadásban Lakatos Bálint, a Medievisztikai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa a Püspöklexikonba készített életrajzi szócikke alapján, illetve azt továbbgondolva az esztergomi székbe emelkedő korábbi pénzügyigazgatási-gazdasági szakember és királyi titkár Szalkai életpályájának atipikus elemeit (egyszerre gazdasági és kancelláriai tevékenység), a villámgyors karrier mozgatórugóit, az 1526. évi királyi hadjáratban és a mohácsi ütközetben való részvételét mutatta be. Végül a Szalkai által használt gyűrűspecsétek lenyomatai és használata alapján a Szalkai-címer azonosítását, illetve címerképének politikai jelentését mutatta be. Szalkai címerében a címerpajzs vágott; a felső mezőben növekvő és jobbra néző sas, az alsóban egy lebegő heraldikai liliom található. Noha a címerkép színei nem ismertek, az életrajz alapján feltételezhetjük, hogy a felső mezőben látható sas ezüst színű volt, azaz Szalkai, más bizalmas és befolyásos udvaronchoz hasonlóan különös királyi kegyből a Jagelló-dinasztia családi címerképeként is használt sast vehette fel címerébe. Mindez összecseng karrierjével.
Budapest Főváros Levéltárának munkatársa, Ternovácz Bálint A szerémi és boszniai egyházmegyék az oszmán hódítás árnyékában című előadásában azt vizsgálta, hogy az oszmán terjeszkedés milyen hatást gyakorolt a Magyar Királyság két déli missziós püspökségének működésére. A szerémi és a boszniai püspökség eredetileg a latin egyház missziós terjeszkedését szolgálta, a 14. századtól azonban működésüket egyre inkább az oszmán előretörés határozta meg. Míg a szerémi püspökség az oszmán térhódítás miatt elveszítette tényleges missziós szerepét, Boszniában a lelkipásztori feladatokat fokozatosan a ferences vikária vette át, miközben a püspök fenntartotta jogigényét az egyházmegye felett. Az előadás rámutatott, hogy az oszmán hódítás nemcsak területi veszteséget okozott, hanem alapvetően átalakította e missziós püspökségek működését és szerepét is.
Az egyházmegyéket tárgyaló előadásokhoz kapcsolódott Buják Gáboré, aki a nyitrai egyházmegyét mutatta be. Kitért a 12. század elején alapított püspökség rendhagyó szervezetére, illetve elemezte a nyitrai püspökök bevételeinek alakulását a középkor folyamán. E tényezők ugyanis meghatározták, hogy a püspökség milyen arányban vette ki részét a határvédelemre szánt lovascsapatok felállításából. Végül a Mohács előtti időszak két püspöke, Erdődi István (1504–1512) és Podmanicki István (1512–1530) tevékenységét elemezte, elsősorban az országos politikában és a honvédelemben betöltött szerepükön keresztül. Buják zárásként hangsúlyozta, hogy bár 1526 előtt a nyitrai püspökség távol esett az oszmán veszélynek kitett vidékektől, szerény jövedelmei ellenére mind az egyházmegye, mind az élén álló püspök kivette részét az ország védelméből.
A konferenciát Kovács István, a Nemzeti Örökség Intézete munkatársának előadása zárta, aki a csanádi egyházmegye Mohács előtti történetébe nyújtott betekintést, különös tekintettel a korszak két püspöke, Csáki Miklós és Csaholyi Ferenc működésére. Az elemzés kitért az egyházmegyei igazgatás, a jövedelem és a vallási élet sajátosságaira. Végezetül a referátum rekonstruálta a főpapok életpályáit és tragikus sorsát, amely végül Csaholyi Ferenc esetében a mohácsi csatatéren, a keresztény Európa védelmében hozott végső véráldozattal csúcsosodott ki.
A tudományos szekciók, és az azokat követő élénk és gyümölcsöző diszkussziók lezárultával péntek este került sor a nyári akadémiák elmaradhatatlan egyháztörténeti kvízére. A játékban idén négy csapat mérte össze tudását a korszakok és témák tekintetében is változatos kérdősoron, mely után a dobogós (és az arról éppenhogy lemaradó) résztvevők jutalmul a CVH és a CST köteteiből válogathattak. Az eseménynek szerves részét képezte és egyedi hangulatát adta továbbá a vacsoraasztal mellett és az este folyamán kibontakozó, a pázmányos hallgatók, valamint a konferencián előadó intézeti kutatók, egyetemi oktatók közti kötetlen beszélgetés.
Az utolsó nap délelőttjén Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója tartott előadást a mohácsi csatatér régészeti kutatásainak legfrissebb eredményeiről. Egy rövid kutatástörténeti bevezetőben ismertette a régészek korábbi vizsgálatait, külön kiemelve Papp László, Marác Borbála, valamint Szűcs József és Kiss Béla régészeket. Ezután bemutatta a pécsi múzeum szerepét a munkában, az eddig elért eredményeket Földvár település kutatásában, valamint a korábban felbukkant tömegsírok feltárásában (különösen a III. és IV. számú sírokéban). Kitért még a régészetben használt új módszerekre, illetve a fémdetektorosok kiemelkedő segítségére, amely a csatatér kutatásban jelentett döntő fejlődést. A hallgatóság az interaktív előadás részeként kezébe foghatott egy, a feltárások során előkerült puska darabját, valamint egy másik replikáját is.
Az előadás után Bertók Gábor vezetésével bepillantást nyerhettek a résztvevők a Janus Pannonius Múzeum Pécs várostörténetét bemutató A hely szelleme – Genius Loci című állandó kiállításába is. Végül a háromnapos Fraknói Nyári Akadémiát szombaton a közös ebéd alatt a három kurátor: Fedeles Tamás, Tusor Péter és Szovák Kornél összegzője zárta le a jövő évi piliscsabai, egészen pontosan CPH-beli folytatás reményében. A XIII. Fraknói Nyári Akadémia témája 2022 után, az újabb ötéves kutatási ciklus kezdetén ismét Magyarország és római Szentszék sokrétű kapcsolatrendszere lesz.
Galériák: 1. nap – 2. nap – 3. nap
(Az előadások videófelvételei lentebb, illetve a YouTube-on visszanézhetők.)
Címlapkép: a Pécsi Egyházmegye honlapja
A XII. Fraknói Nyári Akadémia megrendezését a PPKE BTK (Kut-23-6. sz.), a CPH, a PTE és a TKI támogatta.