A nagyváradi, majd a római emlékkonferencia, s a lateráni koszorúzás után a Fraknói-centenárium budapesti kegyeleti megemlékezését 2024. november 19-én, Fraknói Vilmos halála 100. évfordulójának vigíliáján tartotta meg a nevét viselő Kutatócsoport és a Nemzeti Örökség Intézete. A közös rendezvény keretében délután kettőkor kezdődött az arbei címzetes püspök, nagyváradi kanonok és szekszárdi majd szentjobbi apát, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, később másodelnöke felújított síremlékének felavatása a Fiumei úti sírkertben.
Először Móczár Gábor, Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója mondott beszédet. Kiemelte, hogy Fraknói mellett itt nyugszanak Horváth Mihály, Tóth Tihamér és más püspökök is. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy örökségünk megőrzése nem korlátozódhat a szellemi örökség továbbadására, hanem fizikai mivoltukban is meg kell őriznünk és méltó állapotban kell tartanunk azokat a helyeket, ahol emlékezhetünk, ahol leróhatjuk kegyeletünket. Ennek fényében zajlott le Fraknói síremlékének restaurálása.
A Fraknói Kutatócsoport részéről Tusor Péter mondott beszédet. Többek közt hangsúlyozta, hogy a neves katolikus történész római tudományos örökségét két évtizede vállalta fel a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen bíboros úr támogatásával kezdeményezése, mely a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával 2012-ben intézeti karakterrel rendelkező Kutatócsoporttá alakult, s amely 2017-től viseli Fraknói Vilmos nevét.
Kollár László Péter, az MTA főtitkára Fraknóinak az Akadémiához fűződő sokrétű kapcsolatáról emlékezett meg, melynek során tíz éven át rá nehezedett az Akadémia teljes adminisztrációjának irányítása. Kiemelte, hogy ezirányú tevékenysége alapvető jelentőségű volt az egész MTA korszerűsítésében, azon struktúra és szerep kialakításában, amelynek köszönhetően az 1860-as évekre válságba jutó, de azon sikerrel túllendülő intézmény nemcsak a történettudományban, hanem a többi tudományágban is meghatározónak bizonyulhatott – 1949-ig gyakorlatilag változatlan szerkezetben.
Végül ezt követően Marie-Theres Arnbom történész, Fraknói Vilmos oldalági, Bécsben élő rokona osztotta meg gondolatait. Beszédében (németül itt; magyarul itt) kiemelte, hogy a tudós püspök Karolina és Terézia nevű leánytestvéreinek Bécsben élő leszármazottai között mindig is elevenen élt a neves családtag emléke. Budapesti sírját évről-évre rendszeresen fel szokták keresni. Az oldalági rokonságból számosan megjelentek a megemlékezésen, köztük Fraknói Terézia húgának 1935-ben született unokája, a most 89 éves Christiane Arnbom.
A beszédeket követően a felújított síremléket Török Csaba c. prépost, egyetemi tanár – valamint az esztergomi Bazilika plébániai kormányzója, ahol Fraknói 1865-ben pappá szentelték – áldotta meg. A megemlékezést koszorúzás zárta. A síron a család, a NÖRI, az MTA, a Fraknói Kutatócsoport, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, valamint Miskolc Város Önkormányzata helyezte el a tisztelet és kegyelet virágait.
A program délután 5 órakor a budapesti tudományos emléküléssel Fraknói életének fontos helyszínén, a Központi Szemináriumban folytatódott, melynek 1858–1864 között növendéke volt. Először a díszteremben Liszt Ferenc 3. (Desz-dúr) Consolation c. műve csendült fel a Kutatócsoport könyveit megjelentető Gondolat Kiadó igazgatója, Bácskai István előadásában. A 19. század miliőjét felidéző művet Liszt 1849-ben komponálta, végleges formájába 1883-ban öntötte. (Fraknói és a nagy zeneszerző rendszeresen találkoztak különféle pesti szalonokban.) A 3. Tröstung dallamai után a Fraknói Kutatócsoport tagjai olvastak fel részleteket Fraknói utolsó éveinek, napjainak krónikájából.
Elöljáróban Tusor Péter egyetemi tanár, a Fraknói Kutatócsoport vezetője köszöntötte a teltházas esemény részvevőit, majd az emlékülést Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja nyitotta meg, kitérve a Kutatócsoport két évtizedes kutatási eredményeire, a Collectanea Vaticana Hungariae kötetsorára, mely többek között dékáni hivatalának is ékessége.
Ezt követően Lamm Vanda, az MTA társadalomtudományi alelnöke az Akadémia hivatalos képviseletében mondott emlékező méltatást Fraknói Vilmosról. Részletesen szólt akadémiai tisztségeiről, szerepéről, valamint tudományos örökségének ápolásáról, melyben az MTA Lendület, majd támogatott kutatóhelyi programjának fontos szerepe volt. Kitért arra, hogy a Fraknói Kutatócsoport eredményei fontos visszaigazolása annak, hogy ezen programoknak nem csak a természet- és élettudományok van létjogosultsága. Az alelnöki beszédet követően Solymosi László akadémikus, az MTA II. osztályának tagja – Fraknói ennek volt egykoron többek között osztálytitkára – méltatta a 100 éve elhunyt pap-történész szerepét a magyar történettudomány megalapításában. Szintén kiemelte az akadémiai Lendület szerepének fontosságát Fraknói római tudományos öröksége folytatásában.
A kibővített, és immár az ismételt pályázást is lehetővé tevő Lendület-programtól a Fraknói Kutatócsoport a jövőben is sokat vár és remél. Kiváltképpen hogy egyetemi, és nem állami fenntartású felsőoktatási intézmény kutatócsoportjaként – eredményei ellenére – egyesegyedül a Fraknói Kutatócsoportnak nem nyílott eddigelé semmilyen lehetősége a bennmaradásra az Magyar Tudományos Akadémia e kiváló kezdeményezésében.
A tudományos emlékülés második részének középpontjában a Collectanea Vaticana Hungariae (I/24) sorozatban megjelent Fraknói Emlékkönyv. Fraknói Vilmos (1843–1924) püspök, történész, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának emlékezete című, Tusor Péter és Kanász Viktor által a centenárium alkalmából szerkesztett kötet bemutatása állt. A Fraknói Kutatócsoport és a Moravcsik Gyula Intézet közös kiadásában megjelent kötet a X. Fraknói Akadémia keretében Nagyváradon tudományos emlékkonferencia előadásainak érdemben kibővített anyagát tartalmazza. (A 2024. októberi publikálás híre: itt).
Az SzTE rektorhelyettese, Zakar Péter, a 19. század szakértőjeként vázolt panorámaszerű körképet a tanulmányokról, s kezdett máris értő és folytatásra érdemes diskurzust Fraknói konzervativizmusának mibenlétéről. Az ESzHF egyetemi tanára, Török Csaba teológusként és papként szólt a kötetről szokásos élvezetes, meggyőző stílusában. Strukturált, asszociatív elemzésének írott változata: "Fraknói Emlékkönyv. Egy teológus megfontolásai".
Az esemény végén a Fraknói Kutatócsoport társvezetője, a pécsi tudományegyetem rektorhelyettese, Fedeles Tamás köszönte meg az emlékkönyv megszületésében résztvevők munkáját. Ugyancsak Pécsen festette meg Bükösdi Gábor a centenárium alkalmából az emlékülésen bemutatott festményt, mely Fraknóit mint az Akadémia főtitkárát és a Monumenta Vaticana Hungariae alapítóját ábrázolja egy 1880–1883 között készült felvétel alapján. Végleges elhelyezése a mester és barát Ipolyi Arnold portréja közelében a centenáriumi megemlékezések záróakkordjaként a Központi Szeminárium I. emeleti folyosóján lesz, 2025. február 27-én..
A centenáriumi emlékülést követően a Fraknói Kutatócsoport a Központi Szeminárium, egykoron pálos kolostor káptalani termében fogadást adott névadója emlékére és tiszteletére.
A felújított síremlék felavatásának meghívója
A Fraknói Emlékkönyv itt tölthető le
A centenáriumi megemlékezésről készült videófelvételek már feltöltés alatt.
