Tusor Péter és Kruppa Tamás cikke a Rubicon 2024/2-3. számában
Tusor Péter: Egy testben egy lélek. Az egyházi állam a kora újkorban
Kruppa Tamás: Túl a zeniten. Velence a török korban
Tusor Péter: Egy testben egy lélek. Az egyházi állam a kora újkorban
Kruppa Tamás: Túl a zeniten. Velence a török korban
A Fraknói Kutatócsoport kiemelten fontosnak tartja tudományos alapkutatási eredményeinek disszeminációját. Ennek keretében 2023 folyamán a Múlt-kor történelmi magazinnal kötött megállapodás értelmében két cikket is publikáltak a Fraknói Kutatócsoport tagjai. A nagy érdeklődésre való tekintettel e kezdeményezésből nőtt ki az idei tavaszi szám fő tematikája, melyben Tusor Péter és Kanász Viktor társszerkesztésében a Kutatócsoport részéről Tusor Péter, Fedeles Tamás, Nemes Gábor, Kruppa Tamás, Kanász Viktor, Sági György és Oláh P.
Hetedszer került megrendezésre 2022. november 21-én a Fraknói Egyetemi Műhelyszeminárium, ezúttal Győrben, a Brenner János Hittudományi Főiskolán. A Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport előadás-sorozatának kitűzött célja, hogy integrálja a professzionális történeti kutatást és az egyetemi oktatást, valamint egy-egy nyilvános esemény egyúttal római részprojektek lezárásaként is értelmezhető. Ezúttal Nemes Gábor és Kruppa Tamás mutatták be most befejezett és kötet formában napvilágot látott projektjeiket.
A számos helyen felfedezhető, három méhhel díszített Barberini-címer a mai napig hirdeti az egykori itáliai család hajdani erejét, vagyonát és befolyását. Mindez elsősorban Maffeo Barberini, azaz VIII. Orbán pápa (1623–1644) révén oly mértékben fonódott össze Rómával, valamint a Szentszékkel, hogy a család a 17. században az európai nagypolitika élvonalába is bekerült. A família különleges történetének Európához – és azon belül Magyarországhoz is – fűződő viszonyát járta körbe egy, 2021 decemberében a római Istituto Nazionale di Studi Romaniban tartott nemzetközi konferencia.
Több folyamat együttes hatása okozta Kanizsa középkori eredetű egyházi struktúrájának lassú hanyatlását. A történtek hátterében a veszprémi püspökség egyre rosszabb állapota – ne feledjük, maga a püspöki székhely is elveszett –, valamint az oszmán előretörést kísérő mérhetetlen pusztítás állhatott. A kanizsai főkapitányság is felhasználta az egyházi vagyont és az épületeket a védelem megszervezésére. Végül e folyamatokat erősítette a protestáns reformáció kanizsai megjelenése is.
2022. augusztus 5-én és 6-án Piliscsaba, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete és – egyfajta visszatérésként a gyökerekhez – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkara egykori campusának főépülete, a Stephaneum adott otthont a VIII. Fraknói Nyári Akadémiának. A megnyitón a nyári akadémia igazgatója, Kanász Viktor elmondta, hogy a rendezvény idén „hazatért” az egykori piliscsabai alma mater helyszínére.
Egy magyar vitéz, a kanizsai vár parancsnoka, aki akkor sem adta meg magát, amikor többszörös túlerővel nézett szembe. Az egykor legendás hírű, de mára elfeledett Thury Györgyről Kanász Viktorral beszélgettünk.
A közbeszédben sokszor találkozhatunk azzal a kijelentéssel, hogy Róma és a pápaság cserbenhagyta az oszmánok ellen vívott évszázados harcban Magyarországot, és nem tett semmit az agresszíven terjeszkedő szultánokkal szemben. A valóság ezzel szemben az, hogy a 15–17. században a római szentszék számára kiemelkedően fontos volt a magyarországi hadszíntér, és az oszmán-ellenes harcokhoz sok esetben nyújtottak diplomáciai, anyagi, vagy éppen konkrét katonai segítséget.
Szelepchény György (1604/1605–1685) négy évtizedet töltött, küzdött végig a magyar állam- és egyházszervezet csúcsain. 1644-től bécsi udvari kancellár, mellette 1648-tól nyitrai püspök és 1657-től királyi kinevezéssel kalocsa-bácsi érsek. Végül 1666. januártól esztergomi érsek, primas Regni Hungariae és főkancellár volt haláláig. Historiográfiai megítélését tekintve Magyarország kora újkori történelmének egyik legellentmondásosabb személyisége. Megítéléséről, prímási működéséről már a 19.