Magyarország és a római Szentszék III. Exquisitae lucubrationes Cornelio Szovák amicabiliter dicatae (CVH I/21; Előadások a Fraknói Nyári Akadémián 5–16), szerk. TUSOR PÉTER–KANÁSZ VIKTOR, Budapest–Róma 2022. 468 p. + 4 melléklet (1 p. műnyomó képmell., 3 térkép)
Előzményeihez (CVH I/8 és CVH I/15) hasonlóan a tanulmánykötet mintadó közleményekben, előtanulmányokban mutatja be a vatikáni magyar történeti kutatások aktuális irányait. Történik mindez, miként korábban is, nem csupán a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tagjainak, hanem egy szélesebb szakmai kör bevonásával, meghatározóan a magyar tudományszervezés egyéb kutatócsoporti, részben pedig kutatóintézeti tagjainak részvételével. Konferenciaelőzményül a Piliscsabán megrendezett VIII. Fraknói Nyári Akadémia szolgál.
A nyitó tanulmány, Bácsatyai Dániel írása az Aranybulla kiadásának 800. évfordulóján a vatikáni kutatások erőterében vázolja fel végre az oklevél keletkezésének valós történeti kontextusát. III. Honorius pápa 1222. december 9-én kelt bullájának Barcelonában őrzött eredetije eddig tökéletesen elkerülte a vonatkozó kutatás figyelmét, gondos elemzése pedig teljesen új adatokat, szempontokat és összefüggéseket világít meg. Fedeles Tamás egy eddig elhanyagolt, Camera Apostolica-kötet magyar vonatkozású bejegyzéseit publikálja és dolgozza fel a 14. század végéről. Nemes Gábor 1476-ból közöl és helyez történeti kontextusba újonnan feltárt pápai brévéket. IV. Sixtustól. A pázmányos Vestigia Kutatócsoport, személy szerint Kuffart Hajnalka érdeme a mindeddig legkorábbi, 1503-ból származó magyar kánoni kivizsgálási jegyzőkönyv feltárása. Ezt követi a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport két impozáns kontribúciója. C. Tóth Nobert az esztergomi Szent Péter-oltár kegyurasága miatt a Sacra Romana Rotán 1514–1515-ben lefolytatott peres eljárást mutatja be és közli rotulusát. Lakatos Bálint vatikáni és ausztriai anyaggyűjtésének köszönhetően állította össze a neves humanista, Balbi Jeromos pozsonyi prépost gurki püspöki kinevezési iratait (1522–1523). Tanulmánya több helyen pontosítja, kiegészíti Balbi biográfiáját.
A kora újkort bevezető tanulmányban Kanász Viktor Girolamo Martinengo bécsi, valamint Ludovico Beccadelli velencei apostoli nuncius Rómába küldött jelentéseinek magyar vonatkozásait vizsgálja az 1550 és 1554 évek között. Igazolja, hogy a pápaság számára komplex és megbízható információk álltak rendelkezésre a Magyar Királyságról a 16. század derekán. Kruppa Tamás az 1598-ban a prágai császári udvarba érkezett új pápai nuncius, Filippo Spinelli Erdéllyel kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseit kíséri nyomon 1600-ig. Kimutatja, hogy a római tervezgetések során az uralmon lévő pápai dinasztia, az Aldobrandini-ház esetleges fejedelemségének gondolata is felvetődött. Tusor Péter Pázmány Péter esztergomi érsek ellen Verbanovich Gáspár zágrábi kanonok által 1625 őszén Rómába küldött feljelentést vizsgálja, s helyezi a hazai katolikus felekezetszerveződés, az egri egyházmegyetörténet és a 17. század horvát–magyar kapcsolatai koordinátáira. Mihalik Béla a TTI-ből az egri főpásztorsága okán elhíresült Telekessy Mihály győri kanonok csanádi püspöki kinevezését veszi közelebbről szemügyre, felhasználva a római eljárásban aktív Fabrizio Agostini apát, bíboros protektori ágens Firenzében őrzött leveleit. Szintén a római ágensi jelentések különleges forrásértékére szemléletes példa Oláh P. Róbert írása, aki Bartolomeo Pinto Poloni Győrben őrzött tudósításai alapján, bécsi kontrollforrásokat felhasználva mutatja be az 1769. évi pápaválasztó konklávét.
Mons. Tóth Tamás közleménye a konferencia-előzmény piliscsabai helyszíne okán a székesfehérvári egyházmegye 1777-es, első kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvét ismerteti. Nagy Katalin, a Moravcsik-intézet munkatársa, ugyanezen intézet és a Fraknói Kutatócsoport vatikáni levéltári kutatási rezidense Fraknói Vilmos első, 1881. tavaszi és kora nyári kutatási kérvényeit közli az Archivio Apostolico Vaticano prefektusi levéltárából. Különleges információértékük, hogy cáfolhatatlanul bizonyítják, miszerint Fraknói és társai célja kezdettől fogva a magyar vonatkozású vatikáni források feltárása és publikálása volt, és nem egy ennél (is) nagyobb szabású vállalkozás.
A 20. századot három közlemény képviseli. Véghseő Tamás Nyíregyházáról a pápai Államtitkárság Történeti Levéltára néhány dokumentuma segítségével mutatja az 1912-es hajdúdorogi egyházmegyealapítás korai emlékezettörténetét a román gondolkodásban, illetve az 1940-es második bécsi döntés kapcsán támadó félelmeket a magyar görögkatolikus püspökség eredeti határainak visszaállításától. Ugyanezen lelőhelyről származik Alvary Gascoigne budapesti angol rendkívüli követ két jelentése Grősz József kalocsai érsekkel folytatott 1945. évi tárgyalásairól. A Sági György által feldolgozott dokumentumok Nagy-Britanniának a Vatikánhoz akkreditált rendkívüli követe útján jutottak el a pápai Államtitkárságra. Legvégül Rétfalvi Balázs közli és elemzi Tomek Vince piarista generális érdekes és tanulságos beszámolóját egyházi iskolák 1948. júniusi államosítása után tett magyarországi látogatásáról. A dokumentum lelőhelye a piarista rend római központi levéltára (Archivio Generale delle Scuole Pie).
A Magyarország és a római Szentszék tanulmányok jelen, immáron III. kötetének címbéli ajánlása Szovák Kornélnak szól. 2022. december 24-én tölti be 60. évét, az augusztusi Fraknói-akadémia – melynek egyik kurátora volt – tanulmánykötetében ezért köszönti most őt. Szovák tanár úr jelen volt a CVH alapításánál, szerepet vállalt az első kötet megjelenésében, tanulmányaival, tanácsaival részt vállalt és vállal a sorozat előrehaladásában. Legújabban pedig a Moravcsik Intézet alapító igazgatójaként megszervezte annak Hungarica-osztályát, ami a Fraknói Kutatócsoport mellett a módszeres vatikáni forráskutatás másik hazai pólusának szerepét tölti be. A kötet alcíme mindennek állít emléket.