A vatikáni–magyar történeti sorozat legeslegújabb kötetének (CVH I/27) címe: „Fraknói Vilmos és a püspöki kar. Küzdelem a Szent István római történeti, művészeti és egyházművelődési intézet megalapításáért (1910–1913)”. A bőséges forrásfüggelékkel kiegészített monográfia még a 2024-es Fraknói-centenárium historiográfiai kutatásaihoz kapcsolódik. Fontosabb eredményei az emlékév lezárásakor hangzottak el a 12. Fraknói Műhelyelőadás keretében „Fraknói Vilmos és a püspöki kar. A római történeti intézet alapítástörténetéhez”. Az előadás azonban csupán a Fraknói-féle római történeti intézet hivatalos megalapításának 1912. januári kudarcáig bezárólag mutatta be és elemezte a történéseket.
A monográfia már a téma teljes feldolgozását tartalmazza. Legfontosabb eredménye, hogy egy különösen fontos és szimbolikus ügy: a római magyar egyházi intézetalapítás kapcsán jobban megismerhetőbbé vált a századelő katolikus egyházi elitjének gondolkodása, a korábbinál plasztikusabban tárultak fel törésvonalai. A részben pragmatista, részben paternalista, arisztokratikus konzervativizmus vs. a nem csupán Prohászka, hanem Fraknói által is képviselt, mozgósított és szervezett egyházi „progresszió” sűrű szövetű adatolásának köszönhetően a történettudomány végképp nem tekinthet monolit tömbként a századfordulós magyar katolicizmusra. Ez akkor is lényeges eredmény, ha az I. világháború után a külső viszonyok és a belső erővonalak egyaránt jelentősen megváltoztak, átrendeződtek. Fraknói Vilmos a romantikus historizmus és a modern katolicizmus keretében megjelenő, szembeötlő társadalmi felelősségvállalást mutató patrióta elitizmus képviselője volt a 19. század végi, 20. század eleji Magyarországon.
Fraknói római intézetének története, az újabb és újabb alapítási koncepciók azt mutatják, hogy a katolikus identitás századfordulós erősödését világnézeti szegregáció és klerikalizáció kísérte. E folyamat időkerete: 1894–1914, a saját székhelyen működő magánintézet létrejöttének és az állami-akadémiai magánintézet megalapításának, valamint az egyházi fenntartású, illetve egyházi jellegű intézet létesítése kudarcának időszaka.
A történeti kutatás alapjain állva a kötetnek sikerült végképp eloszlatni és tisztázni a jelenleg az Örök Városban működő magyar intézmények Fraknóihoz kötődő konfabulatív eredetmítoszait. E tisztázás lényege: amíg Klebelsberg Kunónak az olasz–magyar kulturális és diplomáciai kapcsolatokat előtérbe helyező koncepciója ma is eleven Rómában, addig Fraknói tudományos örökségének nincsen intézményes bázisa Itália szívében. Sem magyar egyházi vagy állami fenntartású kutató történeti intézetet és alkotó művészházat nem találunk Rómában. Ugyanakkor a magát csupán látens hagyományában Fraknóihoz kapcsoló, de hivatalos öndefiníciójában ezt ki nem fejező Pápai Magyar Intézet markáns gondolati előzményei felfedezhetők Fraknói 1912 februárjában megfogalmazott tervezetében, illetve azt követően az 1912 novemberéig tartó, Hornig Károly által vezetett tárgyalásokban. A tudós apát-kanonok 1910. augusztus 20-ai, Szent István nevét viselő és középkori zarándokházának hagyományát felélesztő elképzelésének nyilvánvalóan a Szent István Ház a tényleges megvalósítója, még ha csupán részlegesen is. Éppen az az intézmény, amely semmilyen módon nem köti eredetét Fraknói Vilmoshoz.
A két fő történeti állítást egy egész csokor kisebb, a Fraknói-biográfiához kapcsolódó eredmény színesíti: a kötetből megtudhatjuk, miért is kellett végleg távoznia 1905-ben Rómából, hogyan alakult viszonya nagyváradi kanonoktársaival és gróf Széchényi Miklós püspökkel, több-kevesebb részlet 1910-es indiai és 1912-es amerikai útjáról, továbbá megismerhető művelődéstörténeti szintézisének terve és 1914-es lemondása a szentjobbi apátságról és váradi kanokoki stallumáról, majd a lemondás gyors visszavonása, stb. Csupa olyan mozzanat, ami a centenáriumi emlékkönyvében még nem, vagy csupán értintőlegesen szerepelt…
Az egyszerre izgalmas és elgondolkodtató történések szövete előadás formájában 1912. januárig tárult fel. A Fraknói által ezután felvázolt új terv, a római Szent István Egyházművelődési Intézet tervének bemutatása egy újabb előadás témája lesz 2026 őszén a Szent István Akadémián.
A Kőhalmi Olivér által gondozott kötet itt tekinthető meg és tölthető le teljes terjedelmében.