2024. május 23-án mutatták be Bécsben a Publikationen der ungarischen Geschichtsforschung in Wien (PUGW) XXI. kötetét. Fazekas István Die ungarische Hofkanzlei und ihre Beamten von 1527 bis 1690 c. monográfiáját Thomas Winkelbauer ismertette. Az élénk érdeklődést kiváltó eseménynek ifj. Bertényi Iván gondos szervezésének köszönhetően a bécsi magyar követség székhelye, eredetileg az udvari magyar kancellári palotája adott otthont. A proszopográfiai alapmetódust követő kora újkori hivataltörténeti monográfia egyaránt meghatározó a magyar és az osztrák tudományosság számára, egyúttal pedig a bécsi magyar történeti sorozat egyik legértékesebb, maradandó része. Az alkalmon az osztrák levéltárügy és tudományosság számos ismert személyisége részt vett.
A 21. század magyar diplomáciája általában nem igazán érti a tudományt és működését. Rendre alkalmi látszatrendezvényekkel operál – mint például 2022. októberben a római Palazzo della Cancelleriában –, melyeknek éppen a tudományos alapja hiányzik. Lehet persze kiutaztatni embereket, újra és újra látványtervezésre költeni a magyar adófizetők pénzét egyéni karriercélok érdekében, csak éppenséggel ennek az égvilágon semmi értelme nincsen. Tudománydiplomáciát csinálni valódi tudomány nélkül contradictio in adiecto, fából vaskarika. Kerek háromévtizedes római tapasztalat alapján írom ezt.
Rómával szemben Bécsben viszont rendre kéz a kézben jár tudomány és diplomácia. Olyannyira, hogy legjelentősebb történeti projekteredmények recepcióját a bécsi magyar követség rendre azzal mozdítja elő, hogy rendelkezésre bocsátja bankgasse-i palotája pazar dísztermét a jelentősebb alapművek bemutatásakor. Így történt ez például a Bischofslexikon esetében is (lásd itt). És mindez bárminemű közvetlen vagy közvetett kurzuspolitikai felhang nélkül történik, amit külön ki kell emelnem.
A bécsi Collegium Hungaricum, a keretein belül működő történeti intézet és a bécsi levéltári delegáció kooperációja áll mindemögött. Személy szerint Fazekas István, Ujváry Gábor, Oross András, Arany Krisztina, ifj. Berényi Iván és mások munkája. E kooperáció érdemben és leginkább láthatóan a három intézmény által közösen jegyzett tudományos sorozatban ölt testet. A series révén a Fraknói Kutatócsoport is kapcsolódik a bécsi magyar történetkutatáshoz, hiszen a PUGW a CVH ikersorozata, miként korábban már ismertettem (lásd itt). Nem titok, hogy az ikerpár-sorozat egyaránt vatikáni levéltári mintát követ (lásd itt), ami Rómában és Bécsben egyaránt tetszést aratott.
A 2018-ban már leírtakhoz érdemes hozzáfűzni, hogy a PUGW létrehozásának elvi és gyakorlati ötlete is magából a CVH-ból indult ki, mondván. A kérdésfeltevés ekként hangzott: ha a vatikáni kutatásoknak van már egy ilyen átgondolt és praktikus szaksorozata, annak know how-ját és tipográfiai infrastruktúráját felhasználva miért ne legyen egy – mutatis mutandis – hasonló sorozata a bécsi magyar történetkutatásnak is? Némi dilemmát csupán az okozott számomra, hogy a rám háruló esedékes munkálatok 3–4 kötet erejéig vissza fogják vetni a CVH-t. Végül arra jutottam, hogy sikere esetén egy új, bécsi sorozat megéri ezt az áldozatot. 2008-ban, egyik utolsó bécsi ösztöndíjas kutatóutam alkalmával kezdtem el intenzívebben beszélni mesteremmel és barátommal, Fazekas Istvánnal elképzeléseimről, a megvalósítás reális lehetőségeiről. E közös gondolkodás eredménye lett a PUGW. Mielőbbi elindulása a korábbi évek CH-konferenciaanyagának megjelentetése miatt is égetően szükséges volt. Az alapítási folyamat döntő lépésének számított, hogy Fazekas Istvánnak sikerült Fundarek Anna hathatós közreműködésével meggyőznie a BMTI akkor igazgatóját, Kelenik Józsefet a vállalkozás fontosságáról, hasznosságáról és realitásáról. A jövő, mintsem a jelen számára írom le mindezt, lévén, hogy mind korábban, mind most a bécsi magyar intézmények sajátjaként, mi több hivatalos kezdeményezéseként aposztrofálódik immár a PUGW. Ez a szemlélet természetesen örvendetes fejlemény, a series létképességének, konszolidációjának, egyszóval sikerének egyértelmű, látható jele.
Nemcsak a PUGW teljes design-ja (vö. itt) és vele együtt mögöttes szervezési struktúrája azonos a CVH-val – leszámítva azt, hogy a PUGW esetében már nem volt szükséges a Gondolat Kiadó bevonása). Fazekas Istvánnal egyetértéseben egyúttal a copyright oldalt is a CVH mintájára formáztam meg az első köteteknél. Jogilag ugyan már akkor sem volt kötelező, de például feltüntettem felelős kiadót is, ezzel is növelendő az induló sorozat rangját.
Sok fejtörést okozott 2009-ben, hogy mi legyen az induló sorozat neve. A mintát stílusosan az osztrák „Publikationen des ehemaligen österreichischen Historischen Instituts in Rom” sorozat cím adta. Mivel itt három intézmény áll a sorozat mögött, összesítő nevet kellett rájuk alkalmazni. Több szóba jöhető lehetőség közül végül emiatt az Ungarische Geschichtsforschung in Wien-re esett a választásom, ami az alapítótárs Fazekas István tetszését is elnyerte. A sorozat e címmel egyúttal arra is alkalmas, hogy ne csak a bécsi, ausztriai levéltárakban folyó alapkutatásoknak adjon teret, hanem a magyar történettudomány bármilyen olyan eredményének, mely érdemes a megjelenésre Bécsben és így az egész német tudományosság előtt. A PUGW különlegessége, hogy a franciaországi központól sikerült számára nemzetközi ISSN-számot kapni (2073-3054). Következésképpen a magyar történetkutatásnak immáron 15 éve van egy olyan, külföldi megjelenésű sorozata (az MTMT-ben is ennek számít), melyben színvonalasan, gyorsan és egyszerűen, főként pedig rendkívül olcsón lehet publikálni magyar történészeknek. Magyarán nem kell súlyos milliókkal magyar intézményi vagy pályázati költségvetésből nemzetközi kiadók profitját gazdagítani ahhoz, hogy külföldi megjelenésű, nemzetközileg is jegyzett kiadványai legyenek a magyar történettudománynak. Az Oross András által újjászervezett terjesztésnek köszönhetően a PUGW jelen van a jelentősebb európai és nem európai közkönyvtárakban.
Páratlan lehetőség ez, aminek kihasználása jórészt még csak most kezdődik. Érdekességként, és végképp a krónikák számára idézem fel, hogy a PUGW római sorszámozása tulajdonképpen a véletlen műve. Az I., III. és IV. köteteket én tipografáltam, a második kötet felügyeletemmel Pécsen készült. Mivel a CVH számára digitálisan kivésetett Tótfalusi Antiqua 1-es számának megformálása igencsak hasonlít a nagy ‘i’ betűre, a pécsi tördelő római számnak nézte, és a második kötetet már így sorszámozta. Amit én végül nem javítottam, jóllehet egy vékonyabb kötetnél a gerincen például egy XXXVIII-as sorszám elhelyezése majd gondot fog okozni. A rejtett játék csábítása, hogy a római szám jelezze a PUGW vatikáni kapcsolódását, erősebbnek bizonyult. Bár az V. kötettől a jegyzetelési rendszer bizonyos változásokat szenvedett el, a PUGW és a CVH könyvészeti tételeinek tipológiája lényegében szintén azonos.
Kisebb-nagyobb fluktuációk után a PUGW stabilizálódni látszik, ennek egyértelmű jele, hogy a szerkesztőbizottság mellett Oross András személyében immár felelős sorozatszerkesztő vette kézbe az ügyek intézését, és a történeti intézet mellett a bécsi levéltári delegáció is mind nagyobb részt vállal a munkálatokból Arany Krisztinának köszönhetően. A további kibontakozás záloga a financiális alapok megszilárdítása, állami, akadémiai háttérrel. Károlyi Árpád és Klebelsberg Kuno bécsi öröksége feltétlen megérdemli ezt.
A jövőben látványosabb, egységesebb és főként gyorsabb lesz a PUGW-kötetek digitális változatainak elérhetősége a világhálón. Mivel a bécsi sorozatnak egyelőre még nincsen saját honlapja, a minap Bécsben bemutatott XXI. kötet jelen alakalomra elkészített e-book változata az institutumfraknoi.hu-n válik most hozzáférhetővé és letölthetővé itt.
Tusor Péter
