2026

A Vestigia Kutatócsoport 2026. január 16-18. között az EKKE Történelemtudományi Intézete közreműködésével Egerben, az egyetem épületében rendezte meg workshopját, amelyen a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársa, Kanász Viktor, illetve demonstrátora, Kőhalmi Olivér is előadást tartott.

Kanász Viktor a pápai csapatok 1542-es, kevésbé ismert magyarországi tevékenységét mutatta be a pármai levéltár eddig ismeretlen forrásai alapján. Ezek közül kiemelkednek Giovanni Angelo de' Medici, a későbbi IV. Piusz pápa által Komáromból és Bécsből írt levelek, amelyek a pápai csapatok mozgására, ellátási körülményeire, megbecsültségére, iletve I. Ferdinánd király őket illető további terveire is kiváló forrást jelentenek. Mindemellett az előadó egyéb, például Rómába küldött raguzai leveleket is bevont a téma feldolgozásába, amelyek a hadi események híreinek távolabbi lecsapódását szemléltetik, valamint rávilágítanak az oszmán fővárosból érkező hírek jellegzetességeire.

Kőhalmi Olivér Guitman Barnabással, a PPKE Történettudományi Intézete adjunktusával együtt tartott előadást Egy idős katona utolsó tanácsa címmel, melyben Basta György Rudolf császárhoz írt 1606-os, a bécsi béketárgyalások ellen érvelő levelét, annak történeti és államelméleti érvrendszerét ismertették, illetve a levet megfogalmazó és azt historikus és mitologikus példázatokkal kibővítő írnok személyét, valamint a forrásául szolgáló munkákat is azonosították. A kutatás módszertani különlegessége, hogy az eredetileg olasz nyelvű szöveg magyar fordítását, illetve egy, a korábbi szakirodalom által is beazonosítatlan katonatiszt problémájának megoldását több mesterséges intelligencia javaslatainak segítségével végezték el.

A háromnapos műhelykonferencia alkalmat adott a kutatók közti gyümölcsöző eszmecserére, illetve az érseki székváros olasz kapcsolatainak, történetének, könyvkultúrájának és épített örökségének megismerésére is.

Magyarország egyházmegyéi és püspökei (1804–1918). Intézménytörténeti és életrajzi lexikon V, szerk. Szirtes Zsófia–Tusor Péter–Véghseő Tamás–Rupert Klieber, munkatárs: Kőhalmi Olivér, Budapest 2026 (221 p. + [18] p. kommentált, ff. képmelléklet + [1] p. térképmelléklet). A 19. századi latin szertartású főpapok 2025-ben kiadott Püspöklexikonát (I–IV, CST I/7) az új év elején, ismét (vö. itt) Vízkeresztkor követi a magyarországi görögkatolikus egyházmegyék püspökeinek életrajzait tartalmazó kötet, mely 210 oldalon 7 egyházmegye (Munkács, Eperjes, Hajdúdorog, [Gyulafehérvár-]Fogaras, Nagyvárad, Szamosújvár és Lugos) 31 főpásztorát mutatja be. (A Magyar Királyság nyolcadik görögkatolikus egyházmegyéjének, a kőrösinek megírása a horvát történetírás feladata a horvátországi római katolikusokkal: Zágrábbal, Bosznia-Diakovárral és Zengg-Modrussal egyetemben a bécsi központú projekten belül.)

A 2025. október 8-án a Központi Szeminárium dísztermében bemutatott I–IV. fejezetekhez (latin rítusú egyháztartományonként, illetve a pannonhalmi területi apátság külön egy-egy fejezet) hasonlóan az V.-ben szereplő görögkatolikus egyházmegyék bevezető leírásai és a püspökök életrajzai is egységes szerkezetben és megközelítésben jelennek meg a kötetben. Ugyanakkor az első kötettel ellentétben jelen esetben a görög rítus (és nem az egyháztartományok) szerint történt az egyes egyházmegyék besorolása és elrendezése. A biogramokban a szorosan vett (katolikus) egyháztörténet tárgyalásán túl számos köz-, művelődés-, társadalom-, gazdaság- és nemzetiségtörténeti szempont is megjelenik. Ezek változatos alkalmazása, illetve a főpapi életművek értékelése a lexikont a tudományos használat mellett szélesebb olvasói igények kielégítésére is alkalmassá teszik.

A kötet használatát személy- és helynévmutató teszi könnyebbé. A Püspöklexikon V., önálló kötetet alkotó fejezetének néhány fontosabb szereplőjét és helyszínét archív fényképválogatás eleveníti meg vizuálisan. A két kötetre oszló (CST I/7 és I/9) lexikon I–V. fejezetének egységes használatát, a bennük való könnyebb eligazodást három szempont: betűrend/oldalszám, születési sorrend, illetve első hivatalviselési év szerint összeállított jegyzékek segítik Kőhalmi Olivér munkájának köszönhetően.

A görögkatolikus Püspöklexikon – előzményéhez hasonlóan – valódi csapatmunkaként valósult meg, 16 szerző és közreműködő révén. A lexikont szerkesztőként a Fraknói Kutatócsoport részéről Szirtes Zsófia és Tusor Péter, a Görögkatolikus Örökség Kutatócsoporttól Véghseő Tamás, illetve a Bécsi Egyetemről Rupert Klieber jegyzik. A kötet munkatársa Kőhalmi Olivér, az olvasószerkesztői feladatokat Varsa Márton végezte, a mutatókat Sági György, Cziráki Csongor, Hőgye Attila és Kőhalmi Olivér állították össze. Az egyházmegyei bevezetők és az életrajzi szócikkek a kivétel nélkül szerző vagy társszerző Véghseő Tamás mellett Balogh Margit (egyházmegyék), Jaroslav Coranic (Eperjes), Volodymyr Fenych és Viktor Kichera (Munkács), Gorun-Kovács Blanka (Gyulafehérvár-Fogaras, Szamosújvár), Gorun-Kovács György (Nagyvárad, Lugos) és Janka György (Hajdúdorog) alkotta szerzőgárda munkáját dicsérik.

A Püspöklexikon 1804–1918 második kötetének elkészülte egyben egy évezredes történeti dimenziójú projekt a kezdete is. Az Erwin Gatz nevével fémjelzett német kutatás mintájára el fog készülni az 1001–1993 közötti magyar püspökök életrajzi lexikona. A tervezett kötetek a következők Tusor Péter és Fedeles Tamás korszakolása szerint: Püspöklexikon 1918–1993; 1711–1804; 1605–1711; 1526–1605; 1458–1526; 1302–1458; 1001–1302. Az idei év Mohács-évfordulójára készülve a Hunyadi–Jagelló-kor lexikonjának kézirata már a lezárás előtt áll. (Minderre lásd itt.)

A Fraknói Kutatócsoport, a Moravcsik Gyula Kutatóintézet és a Collegium Professorum Hungarorum szakmai kiadásában, a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent teljes kötet e-könyv változata ide kattintva érhető el és tölthető le szabadon.

A Fraknói Kutatócsoport 2026. február 11-én a Középkori esték előadás-sorozattal karöltve központi kutatóhelyén, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán mutatta be két munkatársának újonnan, a Collectanea Vaticana Hungariae és a Collectanea Studiorum et Textuum sorozatban megjelent köteteit.

A nagyszámú hallgatóságot Szovák Kornél, a CPH igazgatója köszöntötte, majd ezt követően Fedeles Tamás Minden út Rómába vezet? Magyarországi klerikusok felszentelése a római Kúriában (1426–1523) című munkáját ismertette. Kiemelte, hogy az eredetileg akadémiai doktori disszertációként született munka rendkívül olvasmányos, s különösen fontos, hogy egy teljes római forrásbázist sokrétűen dolgoz fel. Értékét tovább növelik függelékei és igényes védőborítója. Mindemellett elhelyezte a munkát a nemzetközi és magyar kutatások horizontján, összevetve a szlovák kutatásokkal. Utóbbi, bár megelőzte e fontos fond vizsgálatában a magyar történettudományt, teljesítménye egyenetlen színvonalú és a jelen status quo igazolására önkényesen válogat a források között. Azokat ugyanis kiragadja hiteles történeti és egyházkormányzati kontextusukból. A CVH I/25-ös kötetével és megelőzően a vonatkozó forrásközléssel (CVH I/18) a Fraknói Kutatócsoport nemzetstratégiai feladatnak tett eleget, amennyiben a magyar történelem vatikáni forrásai valóban a magyar történelem forrásaiként kerültek feltárásra, publikálásra és feldolgozásra. A következő lépés a monográfia olasz nyelvű kiadása lesz a viterbói Edizioni Sette Città gondozásában (Storia d'Ungheria, vol. 4).

Ezt követően Solymosi László akadémikus a Nemes Gábor által sajtó alá rendezett győri székeskáptalani számadáskönyvet méltatta, elhelyezve azt az elmúlt időszak hasonló középkoros forrásközléseinek sorában. A munka nemcsak egyháztörténeti vontkozásokkal bír, hanem gazdaság-, társadalom-, politika-, had- és életmódtörténeti adatokkal is rendelkezik. Külön kitért a kiadási munka historiográfiájára: a forrás felfedezésére és a kiadást megkezdő Házi Jenő hányatott életútjára, végül gratulált a szerzőnek jelentős és fizikai valójában is súlyos publikációjához.

Végezetül Tusor Péter helyezte tágabb kontextusba a Kutatócsoport tudományos szaksorozatait, illetve a kötetek jelentőségét. A népes közönséget vonzó kettős könyvbemutatót Szovák Kornél zárta le, s ezután a jelenlévőknek lehetősége nyílt a kiadványok beszerzésére.

A CVH és a CST most bemutatott szakkönyvei megtekinthetők alább:
Fedeles Tamás: Minden út Rómába vezet? Magyarországi klerikusok felszentelése a római Kúriában (1426–1523) (Collectanea Vaticana Hungariae I/25), Budapest–Róma 2025.
† Házi Jenő–Nemes Gábor: A győri székeskáptalan középkori számadáskönyve (1495–1528) (Collectanea Studiorum et Textuum I/8), Győr–Budapest 2025. (Egyelőre nem a teljes e-kötet, annak közlése egy év múlva.)

Meghívó és plakát

A vatikáni–magyar történeti sorozat legeslegújabb kötetének (CVH I/27) címe: „Fraknói Vilmos és a püspöki kar. Küzdelem a Szent István római történeti, művészeti és egyházművelődési intézet megalapításáért (1910–1913)”. A bőséges forrásfüggelékkel kiegészített monográfia még a 2024-es Fraknói-centenárium historiográfiai kutatásaihoz kapcsolódik. Fontosabb eredményei az emlékév lezárásakor hangzottak el a 12. Fraknói Műhelyelőadás keretében „Fraknói Vilmos és a püspöki kar. A római történeti intézet alapítástörténetéhez”. Az előadás azonban csupán a Fraknói-féle római történeti intézet hivatalos megalapításának 1912. januári kudarcáig bezárólag mutatta be és elemezte a történéseket.

A monográfia már a téma teljes feldolgozását tartalmazza. Legfontosabb eredménye, hogy egy különösen fontos és szimbolikus ügy: a római magyar egyházi intézetalapítás kapcsán jobban megismerhetőbbé vált a századelő katolikus egyházi elitjének gondolkodása, a korábbinál plasztikusabban tárultak fel törésvonalai. A részben pragmatista, részben paternalista, arisztokratikus konzervativizmus vs. a nem csupán Prohászka, hanem Fraknói által is képviselt, mozgósított és szervezett egyházi „progresszió” sűrű szövetű adatolásának köszönhetően a történettudomány végképp nem tekinthet monolit tömbként a századfordulós magyar katolicizmusra. Ez akkor is lényeges eredmény, ha az I. világháború után a külső viszonyok és a belső erővonalak egyaránt jelentősen megváltoztak, átrendeződtek. Fraknói Vilmos a romantikus historizmus és a modern katolicizmus keretében megjelenő, szembeötlő társadalmi felelősségvállalást mutató patrióta elitizmus képviselője volt a 19. század végi, 20. század eleji Magyarországon.

Fraknói római intézetének története, az újabb és újabb alapítási koncepciók azt mutatják, hogy a katolikus identitás századfordulós erősödését világnézeti szegregáció és klerikalizáció kísérte. E folyamat időkerete: 1894–1914, a saját székhelyen működő magánintézet létrejöttének és az állami-akadémiai magánintézet megalapításának, valamint az egyházi fenntartású, illetve egyházi jellegű intézet létesítése kudarcának időszaka.

A történeti kutatás alapjain állva a kötetnek sikerült végképp eloszlatni és tisztázni a jelenleg az Örök Városban működő magyar intézmények Fraknóihoz kötődő konfabulatív eredetmítoszait. E tisztázás lényege: amíg Klebelsberg Kunónak az olasz–magyar kulturális és diplomáciai kapcsolatokat előtérbe helyező koncepciója ma is eleven Rómában, addig Fraknói tudományos örökségének nincsen intézményes bázisa Itália szívében. Sem magyar egyházi vagy állami fenntartású kutató történeti intézetet és alkotó művészházat nem találunk Rómában. Ugyanakkor a magát csupán látens hagyományában Fraknóihoz kapcsoló, de hivatalos öndefiníciójában ezt ki nem fejező Pápai Magyar Intézet markáns gondolati előzményei felfedezhetők Fraknói 1912 februárjában megfogalmazott tervezetében, illetve azt követően az 1912 novemberéig tartó, Hornig Károly által vezetett tárgyalásokban. A tudós apát-kanonok 1910. augusztus 20-ai, Szent István nevét viselő és középkori zarándokházának hagyományát felélesztő elképzelésének nyilvánvalóan a Szent István Ház a tényleges megvalósítója, még ha csupán részlegesen is. Éppen az az intézmény, amely semmilyen módon nem köti eredetét Fraknói Vilmoshoz.

A két fő történeti állítást egy egész csokor kisebb, a Fraknói-biográfiához kapcsolódó eredmény színesíti: a kötetből megtudhatjuk, miért is kellett végleg távoznia 1905-ben Rómából, hogyan alakult viszonya nagyváradi kanonoktársaival és gróf Széchényi Miklós püspökkel, több-kevesebb részlet 1910-es indiai és 1912-es amerikai útjáról, továbbá megismerhető művelődéstörténeti szintézisének terve és 1914-es lemondása a szentjobbi apátságról és váradi kanokoki stallumáról, majd a lemondás gyors visszavonása, stb. Csupa olyan mozzanat, ami a centenáriumi emlékkönyvében még nem, vagy csupán értintőlegesen szerepelt… 

Az egyszerre izgalmas és elgondolkodtató történések szövete előadás formájában 1912. januárig tárult fel. A Fraknói által ezután felvázolt új terv, a római Szent István Egyházművelődési Intézet tervének bemutatása egy újabb előadás témája lesz 2026 őszén a Szent István Akadémián.

A Kőhalmi Olivér által gondozott kötet itt tekinthető meg és tölthető le teljes terjedelmében.