175 éve született Fraknói Vilmos

A Kutatócsoport névadója, Fraknói Vilmos 175 éve, 1843. február 27-én Frankl Vilmosként látta meg a napvilágot a Nyitra vármegyei Ürményben. A magyarosabb hangzású Fraknói nevet 1874-ben, apja halála után vette fel. Katolikus pap lett, és személye szorosan összefonódott a történettudománnyal, a vatikáni magyar kutatások ügyével és a Magyar Tudományos Akadémiával. A történészi pályán 1858 decemberében az Akadémia történettudományi pályázatán nyert első helyezés indította el. Nagyon fiatalon, mindössze 27 évesen lett az Akadémia levelező tagja, majd 30 évesen rendes tagja. Ezt követően a Történeti Bizottság előadójaként az Országgyűlési Emlékek kiadását intézte, majd a II. osztály titkára, 1879 májusában pedig az MTA főtitkára lett. Tisztségét 10 évig viselte, majd néhány évig másodelnök lett. Később is állandó kapcsolatban maradt a magyar tudományos élet központjával: 1892-ben az Igazgatótanács tagja, 1907-ben tiszteletbeli tagja lett. Párhuzamosan szépen haladt az egyházi pályán is felfelé: 1878-ban elnyerte az egyik nagyváradi irodalmi kanonoki stallumot, 1889-ben arbei választott püspök, 1900-ban szentjobbi javadalmas apát lett. Mindemellett a Magyarország történetére vonatkozó forrásokat gyűjtötte össze elsősorban az itáliai egyházi és állami levéltárakban, valamint németországi, spanyolországi gyűjteményekben. Életének legjelentősebb vállalkozása a módszeres vatikáni magyar kutatások megszervezése, a Monumenta Vaticana Hungariae elindítása és a Római Magyar Történeti Intézet alapjainak lerakása volt.

Az évforduló alkalmából 2018. február 27-én a MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tagjai megkoszorúzták Fraknói Vilmos síremlékét Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Beszédet mondott Mons. Török József professor emeritus és Csorba László egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum volt főigazgatója. Egyúttal kezdeményeztük az MTA főtitkáránál a síremlék felújítását. A síremléket 1929-ben az MTA és a Szent István Akadémia állíttatta, felavatásán Berzeviczy Albert mondott beszédet (Budapesti Szemle 215 [1929] 289–291).

Tóth Krisztina megemlékezése az mta.hu-n
Képek
Magyar Kurír