Április 25-én nagy érdeklődés mellett tartott a Thúry György Múzeumban előadást a Kutatócsoport két munkatársa, Sági György és Kanász Viktor az irgalmas nővérek történetéről és nagykanizsai működésükről.
Száraz Csilla igazgatónő köszöntőjét követően Sági György Az irgalmas nővérek magyarországi működésének áttekintése (1853-tól napjainkig) címmel megtartott előadásának bevezetőjében röviden bemutatta a Páli Szent Vincéről Nevezett Szeretet Leányainak Társulata alapításának hátterét, a rend mind nemzetközibbé váló kibontakozását, a szerzet fő jellemvonásait és karizmáját. Előadása fő részében bemutatta az irgalmas nővérek Magyar Tartományának kialakulását, illetve az abban szolgáló nővérek működését. Röviden vázolta az egyes magyar vizitátornők (értsd tartományfőnöknők) alatt történő változásokat, nehézségeket és a nővéreken kívül álló körülmények adta szolgálat lehetőségeit. Előadása végén a létszámadatokkal szemléltette, hogy Magyarország egykor legnépesebb szerzetesközössége a „szétszóratás” évtizedeit követően megfogyatkozva bár, de négyes fogadalmukhoz (tisztaság, szegénység, engedelmesség, szegények szolgálata) hűen napjainkban is továbbra is készen áll szolgálni a rászorulókat.
Kanász Viktor Az elfeledett kanizsai nővérek és a kórházkápolna című előadásában a nővérek 1885 és 1950 közti sokszínű kanizsai működését ismertette. Ennek során kitért az évek óta zajló kutatás menetére, valamint a források változatos voltára, bemutatva a Kanizsán, Zalaegerszegen, Budapesten és Párizsban fellelt iratok, fotók jellegét, felhasználhatóságát (erről röviden itt). Ezt követően bemutatta a nővérek kanizsai megtelepedésének körülményeit, a kórházban végzett ápolási és étkezetetési feladatokat, a nővérek karitatív, kulturális és szociális tevékenységét, ezen belül elsősorban a Szeretet Egyesület és a Mária Társulat munkáját. Felvázolta a nővérek lelkigondozásának alakulását is, kiemelve a ferencesek, a Jézus Szíve plébánia, valamint a kórházlelkészek munkásságát. Ennek kapcsán részletesen elemezte a ma is működő kórházkápolna építéstörténetét, valamint Longauer Imre szerepét. Rámutatott, hogy a rend egyes ünnepeinek kanizsai visszhangja milyen jelentős volt, ami azt is bizonyítja, hogy a nővérek a város életének szerves és fontos részét képezték, melynek csak az 1950. évi szétszórattatás vetett véget. A kommunista dikatatúra alatt a rend kanizsai működése lassan feledésbe merült, a helytörténeti szakirodalom csak érintőlegesen foglalkozott vele, fizikailag is csak a kórházkápolna, a nővérek sírja, illetve a Thúry György Múzeumban őrzött üvegablakok mesélnek a jelenlétükről. Ezért Sági Györggyel együtt a jövőben egy a Múzeum gondozásában megjelenő kötetben tervezik az előadásban felvázolt eseményeket részletesen bemutatni.
