A 2013 májusában a Viterbói Egyetem Modern Történeti Tanszékével és a budapesti Olasz Kultúrintézettel a Lendület-program keretében és támogatásával közösen szervezett “Il Papato e le Chiese locali – The Papacy and the local Curches” nagyszabású nemzetközi konferencia tanulmányai 2014 végén láttak napvilágot az Edizioni Sette Città gondozásában. A kötet (Studi di Storia delle Istituzioni Ecclesiastiche) mostantól teljes terjedelmében hozzáférhető az institutumfraknoi.hu-n. Ezzel a Fraknói Kutatócsoport összes kiadványa elérhetővé és letölthetővé vált online.
2018
-
2018. január 15.
Az egyes nemzetek, illetve államok római érdekképviseletének fontos résztvevői voltak az úgynevezett bíboros protektorok. A 16. század elejére kifejelődött intézmény vizsgálatára a viterbói Università della Tuscia (Prof. Gaetano Platania, Prof. Matteo Sanfilippo), az Università di Chieti-Pescara (Prof. Irene Fosi), az Escuela Española de Historia y Arqueología en Roma - CSIC (Prof. Rafael Valladare) és a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport részvételével nemzetközi projekt indult. A projekt keretében először 2017. február folyamán Rómában, a Spanyol Történeti és Régészeti Intézetben került sor tudományos tanácskozásra „Ángeles Custodios de las monarquías: los cardenales protectores de las naciones” címmel. A második colloquio internazionale 2017. november végén zajlott le Viterbóban. A bíboros protektorátus feltárására irányuló közös műhelymunka eredményei tanulmánykötet formájában az Edizioni Sette Città gondozásában, a Fraknói Kutatócsoport társkiadásában látnak napvilágot.
Projektterv (olaszul)
Program – Escuela Española de Historia (Ángeles Custodios; Gli Angeli Custodi) -
2018. február 1.
2018. január 31-én az MTA Kistermében került sor az Akadémiai Ifjúsági Díj átadójára, ahol Tóth Krisztina, a kutatócsoport tudományos munkatársa eddigi tudományos teljesítményének elismeréseként A szombathelyi egyházmegye története Grősz József egyházkormányzása idején (1936–1944) című pályamunkájával is a díjazottak között volt.
-
2018. február 8.
Az Academia.edu és a Youtube mellett 2018. február elejétől az Instagramon és a Twitteren is követhető a Fraknói Kutatócsoport munkája. Az elsődleges, központi tartalomszolgáltató továbbra is az institutumfraknói.hu. A Kutatócsoport tagjainak rendszeresen frissített, teljes publikációs listája az MTMT-n tekinthető meg.
-
2018. február 14.
Porubszky Ádám, a Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa (KAP-program) interjút adott az MTV Ma Este c. műsorában. Egy olyan késő ókori, középkori tradícióról szól, amely liturgikus ünnepként, Szent Bálint terni püspök és vértanú emléknapjaként febr. 14-ei dátummal a római kalendáriumban is megtalálható volt egészen 1969-ig. Máig élő populáris, szekularizálódott és mindinkább globalizálódó hagyományát a szentkultuszt lutheri és kálvini alapokon egyébiránt elutasító anglikán protestantizmus őrizte meg paradox módon az utókornak. Az interjú meghallgatható itt (11.10-től).
-
2018. február 18.
Terjedelmes interjú jelent meg Fedeles Tamással, a Fraknói Kutatócsoport tudományos főmunkatársával az Újkor.hu-n. Vatikáni kutatásairól az interjú végén olvashatunk.
-
2018. február 27.
A Kutatócsoport névadója, Fraknói Vilmos 175 éve, 1843. február 27-én Frankl Vilmosként látta meg a napvilágot a Nyitra vármegyei Ürményben. A magyarosabb hangzású Fraknói nevet 1874-ben, apja halála után vette fel. Katolikus pap lett, és személye szorosan összefonódott a történettudománnyal, a vatikáni magyar kutatások ügyével és a Magyar Tudományos Akadémiával. A történészi pályán 1858 decemberében az Akadémia történettudományi pályázatán nyert első helyezés indította el. Nagyon fiatalon, mindössze 27 évesen lett az Akadémia levelező tagja, majd 30 évesen rendes tagja. Ezt követően a Történeti Bizottság előadójaként az Országgyűlési Emlékek kiadását intézte, majd a II. osztály titkára, 1879 májusában pedig az MTA főtitkára lett. Tisztségét 10 évig viselte, majd néhány évig másodelnök lett. Később is állandó kapcsolatban maradt a magyar tudományos élet központjával: 1892-ben az Igazgatótanács tagja, 1907-ben tiszteletbeli tagja lett. Párhuzamosan szépen haladt az egyházi pályán is felfelé: 1878-ban elnyerte az egyik nagyváradi irodalmi kanonoki stallumot, 1889-ben arbei választott püspök, 1900-ban szentjobbi javadalmas apát lett. Mindemellett a Magyarország történetére vonatkozó forrásokat gyűjtötte össze elsősorban az itáliai egyházi és állami levéltárakban, valamint németországi, spanyolországi gyűjteményekben. Életének legjelentősebb vállalkozása a módszeres vatikáni magyar kutatások megszervezése, a Monumenta Vaticana Hungariae elindítása és a Római Magyar Történeti Intézet alapjainak lerakása volt.
Az évforduló alkalmából 2018. február 27-én a MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tagjai megkoszorúzták Fraknói Vilmos síremlékét Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Beszédet mondott Mons. Török József professor emeritus és Csorba László egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum volt főigazgatója. Egyúttal kezdeményeztük az MTA főtitkáránál a síremlék felújítását. A síremléket 1929-ben az MTA és a Szent István Akadémia állíttatta, felavatásán Berzeviczy Albert mondott beszédet (Budapesti Szemle 215 [1929] 289–291).
A Kutatócsoport megemlékezése az mta.hu-n
Képek
Magyar Kurír -
2018. március 23.
A Kubinyi András Történész Műhely 2018. március 21. és 23. között szervezte meg a Kárpát-medencei Történész Műhelyek Konferenciáját. A nagy érdeklődés által övezett programon a kutatócsoport több munkatársa is részt vett.
A kutatócsoport vezetője, Tusor Péter a Középkori és kora újkori magyar történelem szekciójának elnöki tisztét látta el.
Horváth Terézia, a PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoportja segédmunkatársának az előadásban a 16. század elején keletkezett, szentszéki bíráskodásban használt - jelenleg az Egyháztörténeti Kutatócsoport munkatársai által Szovák Kornél szakmai vezetése alatt kiadás alatt álló - Beneéthy- és Nyási-formuláskönyvek tartalmi összehasonlítása történt meg. Ennek eredményeként a két kézirat egymáshoz való eddig is ismert szoros kapcsolatán túl sikerült válaszokat adni az eltérések lehetséges okaira is. A vizsgálat során gyakorlati használathoz köthető formulabővülés figyelhető meg, mely egyszerre növeli a két kötet forrásértékét, s gazdagítja új lehetséges szemponttal azok kutatását.
Kanász Viktor, a Fraknói kutatócsoport segédmunkatársa Kanizsa 16. századi egyházi viszonyait mutatta be. Kiemelte, hogy a témát csak a katolikus egyház és társadalom történetébe ágyazva érdemes csak vizsgálni, megcáfolva a kanizsai protestantizmus koraújkori eltűnésének okaként elterjedt "Habsburg-ellenreformáció" mítoszát, s külön részletezve a Haym Kristóf kapitánysága alatti vallási villongások, és a haditanács erre adott válaszainak tanulságait. Végezetül bemutatta, hogy Kanizsa tekintetében (sem) tudjuk a reformációt fix időponthoz kötni, sokkal inkább - a konfesszionalizáció tézisét felhasználva - a felekezeti elkülönülés évtizedes folyamatát, s a lassan kialakuló felekezetek egymás mellett élését hangsúlyozta.
Porubszky Ádám, a PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoportjának másik segédmunkatársa a Közép-Európa középkori történelmében oly meghatározó Cillei család megítélését mutatta be a magyar és a szlovén történetírásban. Magyar részről kiemelte a korabeli krónikák híradása kapcsán kialakult, és a XX. századig szinte egyedüli, végtelenül negatív képet, amit az elmúlt évtizedek kutatása kezd lebontani, árnyalni. Szlovén részről pedig részletesen bemutatta, hogy a nemzeti ébredés korában milyen fontos szerepet kapott a család megítélése, ugyanis a szlovén állam egyik előfutárát látták bennük, s a szlovén nemzeti zászlóra is felkerült a család jelképe. Ezt követően elemezte a kommunista korszak történetfelfogását, valamint az utóbbi évtizedek kutatási irányait.
A konferencia programja
Képek 1. 2. 3.
Képgaléria 1. 2.
Beszámolók: Újkor.hu -
2018. március 3.
Húsvét reggel a kutatócsoport külső munkatársa, Oláh Róbert adott interjút az MTV Ma Reggel c. műsorában, amelyben a kereszténység fő ünnepének a történelmi hátteréről beszélt. Az interjú meghallgatható itt (2:26:16-tól).
-
2018. április 25.
A római Kúriához benyújtott (késő) középkori kérvények, a szupplikációk módszeres feltárása és feldolgozása a vatikáni magyar történeti kutatások kiemelt feladata. A „pápai kérvénykönyvek” magyar vonatkozásai mennyiségüket és forrásértéküket tekintve a legjelentősebb, külföldön keletkezett és őrzött Hungaricumok. Meghatározóan két szentszéki hivatalhoz nyújtottak be szupplikációkat, a Dataria Apostolicához és a Sacra Poenitentiaria Apostolicához. Utóbbi mintegy háromezer kérvényének feltérképezése kezdeményezésünkre, valamint az összes irat digitális lemásoltatása OTKA D 38 481-es posztdoktori programunk anyagi támogatásával már megtörtént. A Datária szupplikációinak feltárása módszertanilag nagyságrendekkel nagyobb kihívás. Az átnézendő kötetek száma sokszorosa a Penitenciária archívumában találhatóaknak.
Több régebbi, újabb részpublikáció mellett a magyar történettudomány érdemlegesen a következő munkákban közölt a Datárián regisztrált kérvényeket: Fraknói Vilmos–Lukcsics József: Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis I–IV (1896–1907), Bossányi Árpád: Regesta Supplicationum… I–II (1916–1918), illetve Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei… I–II (1931–1938). Közülük kifejezetten szupplikációs mű egyedül Bossányié. A magyar vonatkozású újabb Regesta Supplicationum-kötet (1522–1523. A VI. Adorján pápa uralkodása alatt elfogadott magyar vonatkozású kérvények) kerek egy évszázad múltán jelent meg most Lakatos Bálintnak köszönhetően, a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport és a Fraknói Kutatócsoport együttműködésének eredményeként. A historiográfiai jelentőségű mű első bemutatója, a kutatás és az eredmények ismertetése a Fraknói Kutatócsoport III. egyetemi műhelyszemináriuma keretében lesz (2018. május 18., du. 4 óra; PPKE BTK Sophianum, I. em., 111-es terem).
-
2018. május 3.
Szmrecsányi Lajos egri érsek halálának 75. évfordulójára rendezett konferenciát az Egri Főegyházmegye 2018. május 3-án. A konferenciához előadásával és a délutáni második szekció elnökeként Gárdonyi Máté a Fraknói Kutatócsoport külső tagja is hozzájárult. Előadásában a kutatócsoport programadó tanulmánykötetében a Konzisztoriális Kongregációhoz 1928-ban benyújtott ad limina jelentésekhez kapcsolódva az egri érseknek egyházmegyéje állapotáról ekkor adott jelentését dolgozta fel. A tíz oldalas dokumentumban Szmrecsányi a statisztikai adatok mellett kifejtette véleményét a hívekről és a papságról is: a klérus fegyelme és a hitélet véleménye szerint kielégítő volt. Egyúttal rámutatott a legnagyobb nehézségekre is, amelyekkel meg kellett küzdenie: a polgári házasságok, a válás intézménye, valamint az, hogy a görögkatolikusok rítusváltoztatásának tiltása aposztáziákhoz vezethet. Ezt követően Gárdonyi Máté Cesare Orsenigo nuncius elemzését, főbb meglátásait vette sorra a jelentésről. A nuncius szerint a jelentés túl sematikus volt, nem ment részletekbe, de ez az érsek idős korával magyarázható. Többek között észrevételezte, hogy szükséges lenne egyházmegyei zsinat tartása, valamint az Egyházmegyei Takarékpénztár adóssága miatt nehéz helyzetbe került káptalan kapcsán megjegyezte, hogy a papság gazdasági szerepvállalása nem túl szerencsés.
Összességében Gárdonyi Máté rámutatott arra, hogy az ad limina jelentések kiválóan megvilágítják, melyek voltak a helyi hitélet szempontjából a legfontosabb belső egyházi szempontok. -
2018. május 7.
Kanász Viktor, a kutatócsoport segédmunkatársa 2018. május 5-én tartott előadást Girolamo Martinengo nuncius és a Fráter György meggyilkolása ügyében indított szentszéki vizsgálat címmel a Látószögek Erdély történetéről. III. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferencián.
-
2018. május 8.
2018. május 8-án a Festum Varadinum program keretén belül került bemutatásra a Kutatócsoport egyik legújabb kötete, a Tusor Péter által jegyzett Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről. Családja, katolizálása, misszionálása. (A Pázmány–Tholdy archívum irataival).
A könyvbemutatónak szimbolikus helyszín adott otthont, ugyanis a Pázmány-kutatáshoz oly sok szállal kötődő nagyváradi püspökség palotájának díszterme várta a szép számban megjelenő érdeklődőket.
Először Tőtős Áron, a rendezvény főszervezője köszöntötte az egybegyűlteket, s méltatta a kötetet. Ezt követően Kanász Viktor mutatta be a mű váradi vonatkozásait, majd a szerző, Tusor Péter ismertette a Kutatócsoport munkásságát és kitért a vatikáni kutatások pozitivizmuskori nagyváradi kapcsolódási pontjaira. Szólt továbbá a kutatás során szerzett tapasztalatokról, eredményekről. Kiemelte, hogy a Pázmány család nem csak Váradhoz kötődött, hanem birtokai révén akkor még színmagyar közvetlen környékéhez is, így például Körösgyéreshez és Köröstarjánhoz, valamint az utóbbival átellenben fekvő Körös-parti – a törökök által 1598-ban elpusztított – Panaszhoz. A Pázmányok nemesi előnevüket innen vették (Pazman de Panasz), és település a szülőváros Várad mellett a majdani bíboros szülőfalujának tekinthető. Végül Böcskei László nagyváradi megyéspüspök, az esemény házigazdája ajánlotta a hallgatóság figyelmébe az új kötetet.Galéria
Képek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Beszámolók: ErdélyOnline, Bihari Napló, RomKat, Varad.org -
2018. május 11.
A Kutatócsoport részéről Mons. Török József előadóként, Tusor Péter moderátorként kapcsolódott be a váci püspökség által Michael Friedrich von Althan püspöki kinevezésének 300. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencián.
Program
Képek 1. 2.
vaciegyhazmegye.hu (interjú; képek) -
2018. május 11.
Idén Várkutatás a határ két oldalán: Délnyugat-Magyarország és Horvátország tematikával Egerváron tartotta éves vándorgyűlését a Castrum Bene Egyesület május 11. és 13. között. 11-én a kutatócsoport segédmunkatársa, Kanász Viktor is az előadók között volt, és Kanizsa 1601-es ostromának itáliai (mantovai, modenai és vatikáni) forrásait ismertette, amelyek feldolgozásán Szovák Mártonnal együtt dolgoznak.
-
2018. május 18.
Előadás a Magyar Televízióban Pázmány Péterről, esztergomi érseki kinevezésének nagypolitikai összefüggéseiről, kapcsolódásairól a harmincéves háború (1618–1648) előzményeihez, a Vatikáni Titkos Levéltár diplomáciai iratai alapján. A felvétel 2018. május 18-án került adásba. Ekkor volt napra pontosan 400. évfordulója annak, hogy a magyar rendnek Pázmány Péter kulcsfontosságú közreműködésével magyar királlyá választották II. Ferdinándot. Az esemény jelentősen hozzájárul a végül 1918-ig fennálló Habsburg-berendezkedés megszilárdulásához Magyarországon.
-
2018. május 18.
Az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport IV. műhelyszemináriumának keretében 2018. május 18-án került sor Lakatos Bálint újonnan megjelent kötetének bemutatójára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Mikszáth téri épületében. A Collectanea Vaticana Hungariae sorozatban, a Fraknói Kutatócsoport és az MTA–HIM–SZTE–MNL-OL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport kooperációjában napvilágot látott kötet a VI. Adorján pápa uralkodása idején (1522–1523) keletkezett magyar vonatkozású kérvényeket tartalmazza, ezzel hozzájárulva a magyar medievisztika e téren mutatkozó jelentős hiányosságának csökkentéséhez. Regesta Supplicationum. 1522–1523. A VI. Adorján pápa uralkodása alatt elfogadott magyar vonatkozású kérvények. Feltárta, közreadja és a kísérőtanulmányt írta: Lakatos Bálint (Collectanea Vaticana Hungariae I/16.) Budapest–Róma, 2018.
Tusor Péter, a Kutatócsoport vezetője köszöntötte a kutatási programját, a kötetbe foglalt eredményeket a katolikus egyetemi graduális oktatás keretében bemutató szerzőt, s az egybegyűlteket. Bevezető gondolataiban kiemelte a kötet historiográfiai jelentőségét, mely színvonalát és módszertani felépítését tekintve is irányadó lehet a későbbiekben e témával foglalkozni vágyó kutatók számára.
A szerző a kötet bemutatása során felidézte a témával és a kérvényekkel, mint forrástípussal való több mint tíz évvel ezelőtti első találkozását, Vatikáni Titkos Levéltárban végzett kutatásának idejét, majd az évekig tartó feldolgozó, rendszerező munkát, melynek eredményeképp a bemutatott kötet megszületett. Ez után ismertette a supplicatiós kötetek műfaji, stílusbeli sajátosságait, kutatási nehézségeit külön kiemelve ezek közül a feldolgozandó anyag mennyiségéből adódó helyzetet, melynek eredményeképp egyetlen kutató számára sem lehetséges a teljes áttekintés, több olyan szakemberre lenne szükség, aki ezzel a forráscsoporttal foglalkozna. A kérvény benyújtása módjának ismertetése után a szerző kiemelte: magyar szempontból a 14–16. századra vonatkozóan hiánypótlónak számítanak ezek a források. Ezek feldolgozásában mégis jelentős hiány mutatkozik a magyar középkorkutatásban, melyet jól szemléltet, hogy a Jagelló-kor például majdnem teljes egészében feldolgozatlan.
A VI. Adorján pontifikátusa alatt keletkezett 39 kérvénykönyvből 66 darab supplicatio szövegét gyűjtötte össze a szerző, melyeket magyar nyelvű regesztával, továbbá teljes szöveggel közölt kötetében. A kérvényekről összességében azt emelte ki bemutatójában, hogy benyújtóik főként klerikusok voltak, a fő ügykörök közé pedig a pappá szentelések, egyházi perek fellebbezései, búcsúk és diszpenzációk, valamint a megüresedett javadalmak ügyében benyújtott kérvények tartoztak. Az előkerült adatok főleg az egyes személyek életrajzi adataira, továbbá hely- és intézménytörténeti adalékokra nézve szolgálnak új, fontos információkkal.
Zárásként Lakatos Bálint köszönetet mondott mindazoknak, aki bármilyen formában hozzásegítették őt kötetének megjelenéséhez, majd végül arra buzdította a jelenlévőket, hogy lehetőség szerint törekedjenek arra, hogy maguk is kutatásokat folytathassanak a Vatikáni Titkos Levéltárban.
Horváth Terézia
Galéria
Beszámolók: Magyar Kurír, Újkor, PPKE BTK -
2018. május 25.
2018. május 25-én délelőtt az MTA BTK TTI Tanácstermében a Bécsi Magyar Történeti Intézet (BMTI), a Collegium Hungaricum és az Osztrák Állami Levéltár mellett működő Magyar Levéltári Delegáció „Publikationen der Ungarischen Gesichtsforschung in Wien” (PUGW) közös kiadványsorozata eddig megjelent tizenöt kötetének bemutatójára került sor. Köszöntőjében Fodor Pál (MTA BTK, főigazgató) kiemelte a magyar tudományos eredmények világnyelven való publikációjának fontosságát, s a kiadványsorozat ebben való jelentős szerepét. Ezt követően felkérte a Szerkesztőbizottság – mely a bemutatót követően rögvest munkaülést is tartott – tagjai közül Fazekas Istvánt, Szabó Csabát és ifj. Bertényi Ivánt, hogy mutassák be a sorozatot.
Elsőként Fazekas István (ELTE BTK, egyetemi docens), egykori bécsi magyar levéltári delegátus (1995–2014) beszélt a bécsi kutatások fragmentáltságáról, s hívta fel a figyelmet a magyarországi és bécsi kutatások közti laza kapcsolatokra. E két problémára szeretett volna megoldást találni, amikor a Bécsben is gyakran kutató Tusor Péterrel együtt elhatározták, hogy elindítják a bemutatásra került sorozatot, melynek első kötete 2009-ben jelent meg. Az elindulásban kulcsszerepet játszott az első kötet szerzője, Fundarek Anna is. A PUGW az öt évvel korábban, 2004-ben útnak indult Collectanea Vaticana Hungariae (CVH) alter idemje. Ugyanazt a szerepet tölti be, csak éppen nem a vatikáni, hanem a bécsi magyar történeti kutatások vonatkozásában. A szembetűnő tipográfiai azonosság nem a véletlen műve: a PUGW mindenben – borítóterv, oldaldesign, betűtípus stb. – a CVH stíluslapjait használja. Sőt az első, harmadik és negyedik kötete teljes egészében annak szerkesztőségében készült. Egyedül a borító színe és illusztrációja más. Sárga helyett gyöngyszürke, a magyar és a pápai címer helyett a Szent Korona és a Rudolf-féle házikorona/osztrák császári korona együttese díszíti. Az illusztráció szintén Xantusz Géza csíksomlyói grafikus- és festőművész alkotása. A bécsi magyar történeti sorozat VIII. kötete továbbá a Lendület-program szakmai és számottevő anyagi közreműködésével készült, s vatikáni anyagot is tartalmaz.
Szabó Csaba (MNL, főigazgató), a BMTI korábbi igazgatója (2010–2015), akinek a sorozat életben tartása és felfutása köszönhető az eddig megjelent kötetekről beszélt. Ezek forráskiadványok, monográfiák és tanulmánykötetek, nagyobbrészt konferenciakötetek, s mind olyan tematikájúak, melyek a magyar és német nyelvű történetírás számára is relevánsnak számítanak. A sorozat jelentőségét növelendő Szabó Csaba kiemelte, hogy sok fiatal kutató, doktorandusz számára ezek a kötetek jelentették a lehetőséget az első idegen nyelvű, külföldön napvilágot látó publikáció megjelentetésére. A nehézségekről szólva az anyagi támogatások megszerzésének, valamint a terjesztés problémáit emelte ki. Aláhúzta, hogy mind az osztrák, mind a német tudományos élet érdeklődéssel és elismeréssel fogadta a hiánypótló és régóta várt seriest. Végül megfogalmazta azt az állítást, hogy a magyar eredmények idegen nyelvű publikálásának egyszerűbbé, elterjedtebbé tételéhez átfogó nemzeti kultúrpolitikai stratégiára lenne szükség.Ifj. Bertényi Iván (BMTI, igazgató) a kiadványsorozat jövőjéről szólva ismertette a jelenleg kiadás alatt álló négy kötetet. Szintén felhívta a figyelmet a kiadás és terjesztés nehézségeire, majd zárásként felhívta a hallgatóság figyelmét a sorozatban való publikálás folyamatos lehetőségére.
A záró szavakat Fodor Pál mondta el, megismételve a köszöntőben elhangzott kijelentését az idegen nyelvű publikációk fontosságáról. Ezen túl kiemelte a bemutatott sorozat hiánypótló jellegét, valamint köszöntet mondott azoknak a személyeknek, akik bármilyen módon közreműködtek a sorozat létrehozásában.A Publikationen der Ungarischen Gesichtsforschung in Wien I–XIV. kötete többek között letölthető a MEK-ről, illetve az MTA BTK TTI honlapjáról.
Horváth Terézia
-
2018. június 8.
Együttműködő partnerünk, az Újkor.hu tartott könyvbemutatót 2018. június 8-án: történészekkel készült interjúikból készült egy válogatás, melyben Tusor Péter Szőts Zoltán Oszkárnak adott 2014 decemberi interjúja is helyet kapott.
Szőts-Rajkó Kinga bevezetője után Szőts Zoltán Oszkár az online folyóirat megalapításának körülményeiről, munkatársairól, rovatairól és honlapjáról beszélt. Kiemelte a portré rovatot, amelyben a lap 2014 júniusi megalakulása óta 192 cikk jelent meg, melyből 164 interjú, a többi korábbi történészek életrajza. E rovatot 2017 júniusában vette át Czeferner Dóra, aki személyes élményei megosztását követően a rovathoz kapcsolódó terveket, célokat vázolta, kifejtve egyben saját ars poeticáját. Fontosnak tartja olyan kérdéseket feltenni az interjúalanyoknak, amelyből a fiatal egyetemista olvasók építkezhetnek, továbbá a kutatásmódszertani kérdések előtérbe helyezését. Ezenkívül elsődlegesnek tartja akadémikusok és fiatal kutatók megszólaltatását, aktuális évfordulók kapcsán interjúk készítését, valamint külföldi, de magyar témával foglalkozók folytatott beszélgetések publikálását.
Végül a szerkesztők a kötet megszületésének hátterét tárták fel és a kötet szerzőit és az interjúk témakörét ismertették röviden. A Fakultás kiadóval nyert NKA pályázat keretében összesen 30 interjút jelentettek meg a lehető legszélesebb spektrumot lefedve (vidéki és budapesti kutatók, oktatók, levéltárosok, muzeológusok, online történettudománnyal kapcsolatos terek ismerői, stb.). A következők rajzolódnak ki belőle: a kutatók teljes életpályája, oktatás és kutatás összeegyeztetése, külföldi tapasztalatok és azok a kihívások, amelyekkel a 21. században a történettudománynak szembe kell néznie.
-
2018. június 8.
2018. június 7-8-án rendezte meg a krakkói II. János Pál Pápai Egyetem Reforms, Institutions, Customs – Conflicts over the Course of History című nemzetközi doktorandusz-konferenciáját, ahol a kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor is előadást tartott Fráter György meggyilkolásásról, valamint az azt követő szentszéki vizsgálatról. (Előadásának publikált változata itt olvasható.)
-
2018. június 15.
A vatikáni–magyar történeti sorozat, a Collectanea Vaticana Hungariae legújabb kötetét (CVH I/16), Lakatos Bálint kutatását ismertettük és népszerűsítettük Rómában, a Vatikáni Rádióban. Az interjú meghallgatható itt.
-
2018. július 23.
P. Szabó Ferenc S.I. új tanulmánykötete ismertetése kapcsán reflektál Pázmány, a jezsuita érsek c. monográfiánk (CVH I/13) néhány eredményére (a hangfelvételen 5.50-től) a Vatikáni Rádióban adott interjújában.
-
2018. július 24.
Lecture of Tamás Fedeles about the fight on the late medieval Hungary against the Ottoman Empire in the Hungarian Television (MTV). — A Kutatócsoport főmunkatársa, Fedeles Tamás a Magyar Televízió Mindenki Akadémiája című műsorában tartott előadást vatikáni kutatásairól, a késő középkori Magyar Királyság oszmán-ellenes harcairól, valamint a III. Callixtus pápa által elrendelt déli harangszó történetéről.
-
2018. augusztus 7.
Az előző évek hagyományai nyomán idén negyedik alkalommal került megrendezésre a Fraknói Nyári Akadémia a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport és a Kubinyi András Történész Műhely szervezésében. Az augusztus 2. és 5. között lezajlott Akadémiának ez évben a Vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény adott otthont. Idén a Kutatócsoport tagjai mellett az Akadémia megrendezését támogató Pázmány Péter Katolikus Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint a Pécsi Tudományegyetem oktatói és hallgatói, továbbá más intézményekből érkező történészek és levéltárosok vettek részt (pl. MNL OL, Kolozsvári Ferences Rendtartományi Levéltár, Győri Egyházmegyei Levéltár, Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Magyar Medievisztikai Kutatócsoport). Az elmúlt évekhez hasonlóan az Akadémia kurátorai Tusor Péter és Gárdonyi Máté, igazgatója pedig Kanász Viktor volt.
A kurátorok rövid megnyitója után Szovák Kornél nyitóelőadása következett, aki az esztergomi formuláskönyv kiemelkedő forrásértékét mutatta be rámutatva arra, hogy milyen értékes adatok találhatók benne a papnevelésre, a búcsúengedélyekre és az esztergomi delegált bíráskodásra vonatkozóan. Az este folyamán Zágorhidi Czigány Balázs, a Vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény igazgatója Vasvár nevezetességeivel (domonkos kolostor és templom, régi plébániatemplom, a káptalani templom helye) ismertette meg az Akadémiára érkezőket, majd az egykori vasvári káptalan közelében borkóstoló zárta a programot.
A második napon, pénteken egész napos előadássorozatra került sor. Elsőként Horváth Terézia Szovák Kornél nyitóelőadásának tematikáját továbbvíve szintén rámutatott a formuláskönyvek kutatásának magyar medievisztikában nem elhanyagolható jelentőségére (Szentszéki bíráskodás és az esztergomi formuláskönyv). Őt Orsós Julianna követte A Nyulak-szigeti domonkos rendi apácák jogérvényesítése Nagyváradra menekülésük után című előadásával, melyben elsősorban az apácák birtokaikért folytatott harcát ismertette az általa feldolgozott kamarai források adatai alapján.
A délelőtti szekció folytatásaként Madarász Fanni az angol Tudor dinasztia – elsősorban VII. és VIII. Henrik – egyházpolitikájának főbb vonásait ismertette, részletesen kitérve az utóbbi uralkodó idején jelentős politikai hatalommal bíró Wolsey bíboros szerepére (Tudor egyházpolitika az 1520-as években). Kanász Viktor és Szovák Márton Kanizsa várának 1601. évi ostromával kapcsolatban osztották meg új kutatási eredményeiket, melyekre a Vestigia kutatócsoport olaszországi kutatásainak köszönhetően tettek szert (A pápai hadsereg Kanizsa 1601-es ostrománál, egy kutatás távlatai). A szekció zárásaként a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport jelenlévő tagjai mutatták be röviden saját kutatási témáikat.
A délutáni szekciót Fazekas Ibolya nyitotta Az egri egyházmegye állapota Pyrker László vizitációs jelentése alapján előadásával, melyben a szabolcsi főesperesség legfontosabb 18. századra vonatkozó adatait ismertette. Őt követte Tóth Krisztina előadása, aki a Szombathelyi Egyházmegye néhány jeles Horthy-korszak-beli egyházi személyiségének nyilvános – elsősorban Trianonnal és a revíziós politikával kapcsolatos – megnyilatkozásait elemezte (Egyháziak a köz színpadán Vas megyében a Horthy-korszakban). Jonica Xénia a Kolozsváron kialakulóban lévő Erdélyi Ferences Rendtartomány levéltárának iratgyűjtési, rendszerezési munkáját, illetve terveit ismertette előadásában (Kihívások és eredmények a Szent István Királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány iratanyagának mentése, feldolgozása kapcsán). Az utolsó előadást Nemes Gábor tartotta, aki Pietro Isvalies bíboros magyarországi működését, valamint olasz kíséretének tagjait mutatta be a hallgatóságnak (Cardinalis Reginus. Pietro Isvalies bíboros és Magyarország).
Zárásként A papképzés múltja és jelene címmel Gárdonyi Máté által moderált kerekasztalbeszélgetésre került sor Török József és Fedeles Tamás részvételével. Fedeles Tamás a papképzés és papszentelés középkori körülményeit, feltételeit, míg Török József saját szemináriumi tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Ezt követően a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény épületének, levéltári és muzeális értékeinek megtekintése zárta a napi programot, ahol szintén a gyűjtemény igazgatója, Zágorhidi Czigány Balázs kalauzolta az érdeklődőket.
Szombaton pihentetőbb, kötetlen programra került sor, melynek keretében a Vasvár mellett húzódó Katonák útján a résztvevők Bejcgyertyánosra tettek gyalogtúrát, ahol a Szovák család vendégszeretetét élvezve járták be a települést, és itt rendezték meg az Akadémia egyik hagyományos programját, az egyháztörténeti kvízt.
Utolsó nap a püspöki székhelyen, Szombathelyen folytatódtak az Akadémia programjai, ahol a résztvevőknek lehetőségük nyílt Rétfalvi Balázs igazgató, a Fraknói Kutatócsoport doktorjelöltje vezetésével a Szombathelyi Püspöki Levéltár épületének és gyűjteményének megtekintésére. Ezt követően Székely János megyéspüspök fogadta a Püspöki Palotában az Akadémia résztvevőit, s intézett hozzájuk szép exhortációt. Az épületben ő és Rétfalvi Balázs kalauzolta végig a hallgatóságot, majd az Akadémiát püspöki szentmise zárta.
Az értékes előadásokon túl – melyeket rendszerint vita, és építő jellegű hozzászólások zártak – a fennmaradó időben természetesen folyamatos lehetőség volt, ha kötetlenebb formában is szakmai párbeszédekre, melyek során a jelenlévők további ismereteknek köszönhetően bővíthették tudásukat. A Fraknói Nyári Akadémia célja most is a professzionális akadémiai kutatás, az egyetemi oktatás és a katolikus éthosz funkcionális egységének megteremtése volt, mintaképző jelleggel. Míg az előző évek alkalmait a Lendület-program keretében a Magyar Tudományos Akadémia, az idei rendezvényt már a Pázmány Péter Katolikus Egyetem támogatta.
Horváth Terézia
-
2018. augusztus 21.
A Kutatatócsoport vezetője, Tusor Péter adott interjút a Magyar Katolikus Rádió Természet - tudomány című műsorában, bemutatva a névadó Fraknói Vilmos munkásságát, és a Kutatócsoport aktuális tudományos tevékenységét.
-
2018. szeptember 6.
Veszprémi vonatkozású püspöki processusok a vatikáni levéltárban címmel tartott a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter 2018. szeptember 6-án előadást a Veszprémi Érsekség Egyháztörténeti Bizottsága által szervezett „Erőgyűjtés és újrakezdés – a veszprémi egyházmegye a 17. században” című konferencián a veszprémi Szaléziánumban. A konferencia egyik szervezője és szekcióelnöke Gárdonyi Máté, a Kutatcsoport külső munkatársa volt.
Program
Képek 1. 2. 3.
VeszprémTV
VEOL -
2018. szeptember 10.
A pasaréti ferences közösségi házban került sor 2018. szeptember 10-én Király (Kőnig) Kelemen OFM 1944-től 1947-ig írt naplójának bemutatására, melyet a Fraknói Kutatócsoport külső munkatársa, Sági György szerkesztett. A napló eredetileg 44 éve Clevelandben látott napvilágot, de most jegyzetekkel és függelékkel ellátva Magyarországon is megjelenhetett.
Dobszay Benedek OFM tartományfőnök köszöntő levelének felolvasása után Cságoly Ferencné, akit rokoni szálak fűztek a naplóíróhoz, személyes élményeit ismertette a napló megtalálása és kiadása kapcsán. Ezt követően a kutatócsoport vezetője, Tusor Péter mutatott rá a kötet szakmai értékeire. Kiemelte, hogy több mint 500 lábjegyzetből álló tudományos jegyzetapparátus és a korabeli hierarchikus viszonyokba betekintést engedő rövid életrajzok segítik az olvasó tájékozódását. A napló forrásértékét a jobb sorsra érdemes Nagy Töhötöm S.I. visszaemlékezéseivel állította párhuzamba. Sági György személyes élményeit, az őt leginkább megérintő témákat osztotta meg a közönséggel: Király Kelemen OFM kiugrási kísérlettel, illetve az általa mélyen tisztelt Mindszentyvel és Zadravecz Istvánnal kapcsolatos gondolatait. Török József a Fraknói Kutatócsoport senior kutatója pedig a különféle korszakban íródott naplók (Grősz József naplója, Csepregi Imre naplója, stb) és személyes élményei kontextusába helyezte a kötet tartalmát. Az esemény szervezője, egyben a kötet lektora, Kálmán Peregrin OFM az ismertetést Mindszenty egykori ajánlásával zárta.
Meghívó
Képek 1. 2. 3. 4. 5.
Magyar Kurír
Csongárd TV (2:40-től)
Csongrádi Hírek
Ferencesek.hu
Katolikus Rádió (8:14-től)2018. október 9-én – Csongrád város szovjet megszállás alá kerülésének éppen 74. évfordulóján – a csongrád-piroskavárosi Szent József-templomban került bemutatásra P. Király (Kőnig) Kelemen OFM 1944 és 1947 közötti eseményeket megörökítő naplója. A napló jelentős hányada Csongrádon íródott, így helytörténeti jelentőséggel is bír, beszámolva a városban tapasztalt háborús állapotokról, a megszállók kegyetlenkedéseiről. A könyvbemutató helyszínéül szolgáló templomban szolgált 1944. október 23-tól 1946. augusztus 1-ig plébánosként és a mellette lévő egykori ferences kolostorban gvárdiánként a naplóíró szerzetes.
A templomban az esemény szervezőinek nevében Révész József, a helyi római katolikus egyházközségi képviselőtestület világi elnöke, a Csongrádi Ferences Hagyományokért Egyesület tagja köszöntötte a megjelenteket. Elsőként Vincze Gábor, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark történésze beszélt a könyvről, a korabeli politikai és társadalmi háttér átfogó bemutatásával vázolva az eseményeket, a naplóban olvasható példákból kiindulva. Ezt követően Cságoly Ferencné, a naplóíró szerzetes unokahúgának leánya szólt röviden a könyvhöz fűződő személyes gondolatairól, annak a magyarországi kiadásához tett lépésekről. Végezetül a Fraknói Kutatócsoport külső munkatársa, Sági György, a könyv szerkesztője mondandójában a munka gyakorlati oldalába nyújtott betekintést, példákkal mutatva be a szerkesztési folyamatot, annak nehézségeit és érdekességeit egyaránt, ezzel röviden a könyv felépítését is vázolva a megjelentek számára. A könyvbemutató további részében a jelen lévők szemelvényeket hallgathattak meg a könyvből Pozsár Ferenc és Surján Attila, a Csongrádi Versmondók Körének tagjai előadásában. Ezt követően Révész József köszönetét fejezte ki Cságoly Ferencné, Prevoz Jánosné és Sági György irányában a könyv hazai megjelenéséért. A rendezvényt kellemes hangulatban eltöltött agapé zárta.
Csongrádi Hírek
Csongrád TV (7:08-tól)
Meghívó
Képek 1. 2. 3. 4.
Harang Szó 1. 2. -
2018. szeptember 28.
Az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport rangos nemzetközi szimpóziumot szervezett 2018. szeptember 27–28-án Budapesten. A rendezvény, miként címe (The Agents of Foreign Communities and European-American States in Rome) is mutatja, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a helyi egyházi szervezetek ügyeit kik és hogyan képviselték, intézték az Apostoli Szentszéknél a kora újkor folyamán. A tanácskozásnak a Magyar Tudományos Akadémia székházában a 2. emeleti Képes terem adott otthont. Társszervezője a Viterbói Egyetem bölcsészkaráról (DISUCOM) Matteo Sanfilippo professzor pápaságtörténeti kutatóintézete volt. Közreműködésével a Fraknói Kutatócsoport már korábban is szervezett nemzetközi konferenciákat: Rómában, a Falconieri-palotában Gli archivi della Santa Sede e il Regno d’Ungheria (2007), Budapesten pedig The Papacy and the Local Churches (2013) címmel. Több kötet: Az Apostoli Szentszék levéltárai és Magyarország (15–20. sz.). Tanulmányok Pásztor Lajos, a Vatikáni Titkos Levéltár magyar levéltárosának emlékére (Budapest–Róma 2008); Il papato e le chiese locali (Viterbo, 2014), The Baroque Papacy (Viterbo, 2016), továbbá az egyes országok bíboros protektorságáról szervezett viterbói és római nemzetközi szemináriumok, vendégprofesszori látogatások is tanúskodnak az együttműködésről.
A tanácskozás megnyitását követően Silvano Giordano OCD, a római Gregoriana professzora a spanyol monarchia és a római Kúria kapcsolattartásának módjáról beszélt a 17. század elején. Előadásából az egy időpontban, egymás hivatali idejét átfedve Rómában szolgáló rendes követek, rendkívüli követek, bíboros protektorok, a Rota Romana ügyhallgatóinak világa is megelevenedett a képviselet legalsó, munkás szintjét képviselő, a kúriai hivatalokba nap mint nap talpaló ágensek mellett. Az este másik előadója Bertrand Marceau volt (École Française de Rome), aki a francia Rota-auditor, Louis de Bourlémont karrierútját és XIV. Lajos római ágenseként folytatott tevékenységét vázolta a formálódó francia abszolutizmus és az európai nagyhatalmi szerepét épp elveszítő Egyházi Állam konfliktusai összefüggésében.
A rendezvény második napján három szekcióban követték egymást az előadások, a koncepció szerint előbb a legjelentősebb, legnagyobb országok képviselőiről volt szó: spanyol és portugál és a valamilyen módon hozzájuk kötődő ágensekről, majd a tengeren túli országok római képviseletéről, végül a további európai államok kerültek sorra.
Az első szekció első előadója Ignasi Fernandez Terricabras volt, a Barcelonai Autonóm Egyetem docense. Kapcsolódva Silvano Giordano előző napi előadásához, a párhuzamosan egymás mellett működő római spanyol képviselők közül a Spanyol Inkvizíció ágenseinek szerepét vizsgálta. E tisztség a 16. századtól létezett, a 17. században 7 ilyen képviselő volt hivatalban és fő tevékenységük az volt, hogy védték a spanyol általános inkvizítort és az inkvizíciós tanácsot a római dikasztériumok esetleges beavatkozásától. Egészen XI. Incéig a spanyol inkvizíció nem volt a római Sanctum Officium alá rendelve, meghatározóan állami szervként működött! A következő előadó James Nelson Novoa Skype-on keresztül Kanadából, az ottawai egyetemről kapcsolódott be a tanácskozásba és a római portugál képviselet hivatalos elismeréséről, majd a 16. századi római portugál ágensekről beszélt. Végül a szekciót a sevillai egyetemről Igor Pérez Tostado diavetítéssel kísért előadása zárta, melyben az angol–spanyol kapcsolatok egy érdekes fejezetét vizsgálta: a Stuartok ágenseinek tevékenységét, mely Rómára is kiterjedt.
A második szekcióban Matteo Binasco, aki a sienai egyetem tanára, a 17. századi ír ágensek történetét ismertette. Benedetta Albani, aki Frankfurtból érkezett, egy olyan témát tárgyalt, amely eddig meglehetősen elhanyagolt területe volt a kutatásnak: Spanyol-Amerika püspökei és a Szentszék kapcsolattartását római ágenseik és prokurátoraik segítségével. Előadásához szemléletes térképet is kapcsolt, amelyen az új világgal az érintkezések intenzitását mutatta be a Reg. Suppl. dioc. és Reg. Suppl. Indiarum vatikáni levéltári fondok segítségével. Végül Matteo Sanfilippo előadásában a 17–18. századra koncentrált, kitekintéssel a 19. századra: a francia kolóniák, a brit korona területei és az Egyesült Államok képviseletét és az ehhez kapcsolódó változatos ágensi teendőket vázolta.
A délutáni szekció előtt az előadóknak kulturális programon is lehetőségük nyílt részt venni: olasz nyelvű vezetéssel megtekintették a magyar Szent Koronát és a Parlamentet, majd a Duna parton tértek vissza az Akadémia épületébe megcsodálva a megkapó budai panorámát.
Végül az utolsó szekcióban négy előadó egy-egy középkelet-európai témakört tárgyalt. Gaetano Platania a Vatikáni Apostoli Könyvtár Barberini fondja alapján a lengyel ágensek feladatait elemezte. Rámutatott, hogy a 17. század második felére szerepük megváltozott: a diplomáciai képviselet helyett egyre inkább az adminisztratív jellegű ügyek kerültek előtérbe, melynek a lehető legrövidebb időn belül történő keresztülvitelét próbálták elérni a kúria bonyolult útvesztőin keresztül. A következő előadó, Alessandro Boccolini a lengyel témát folytatva, egy XVII. században élt ágens, Paolo Doni apát, a lengyel uralkodó, II. János Kázmér római és nápolyi képviselője tevékenységét vette górcső alá. Végül az utolsó két előadó a Fraknói Kutatócsoport tagjai: Fedeles Tamás és Tusor Péter voltak. Előbbi diavetítéssel kísért előadásában a magyar királyság késő középkori római diplomáciai képviseletét ismertette, arra fókuszálva, hogy milyen státusú és nemzetiségű személyek kaptak követi megbízást, milyen képzettséggel rendelkeztek és milyen elvárásokat támasztottak velük szemben. Végül Tusor Péter a 17. századi püspökkari ágensekről beszélt, akiket kezdetben az esztergomi érsek küldötteiként tartottak számon, majd 1639-től már az egész magyar egyház állandó képviselői lettek Rómában a század végéig. Előadásában körvonalazta feladataikat, hatáskörüket, valamint hangsúlyos hírszolgálatukat is.
A konferencia folyamán minden szekció végén lehetőség nyílt az eszmecserére, kérdések feltételére. A tanácskozás eredményeként jövőre tanulmánykötet fog megjelenni Viterbóban, amely részletesen bemutatja, hogy akár az európai kontinensről, akár a brit szigetekről, akár pedig az Újvilágból milyen kihívásokkal kellett szembesülni a kora újkor folyamán, ha az Örök Városból rendszeres hírekhez kívántak jutni, és ott hatékony érdekképviseletet kívántak működtetni a helyi egyházi vezetők, szervezetek, közösségek.
A PPKE és az MTA által támogatott rendezvényt az Akadémia palotájának reprezentatív éttermében vacsora zárta, ahonnan a résztvevők ráláthattak az esti fényekben tündöklő budai várra.
Tóth Krisztina
Fotók: Kanász ViktorPlakát 1. 2.
Galéria
Magyar Kurír
PPKE BTK
Újkor.hu -
2018. október 9.
2018. október 9-én a Thúry György Múzeum szervezésében Nagykanizsán a Medgyaszay Házban rendezték meg a Thúry György és kora című tudományos emlékülést, ahol a Kutatócsoport két munkatársa, Kruppa Tamás és Kanász Viktor, valamint a Kutatócsoporthoz sok szállal kötődő Szovák Márton is el előadást tartott.
Kruppa Tamás a tizenöt éves háború egyik legfontosabb mozzanatának, Kanizsa 1601-es sikertelen ostromának a történetét mutatta be az olasz, elsősorban vatikáni források segítségével, külön kitérve a Francesco Aldobrandini által vezetett pápai zsoldos hadsereg felvonulására és az ostrom során tanúsított helytállására.
Kanász Viktor Kanizsa 16. századi egyháztörténet ismertte, részletesen bemutatva a település késő-középkori egyházszervezetét, a protestáns hitértelmezés megjelenését és elerjedését, a lassan szétváló felekezet egymás mellett élését, valamint a protestáns lakosság hirtelen eltűnésének okait.
Szovák Márton előadásában egy eddig ismeretlen forrást, Federico Ghislieri haditervét mutatta be, melyet Kanizsa 1601-es sikertelen ostroma után állított össze a pápai segélycsapatok hadmérnökeként. A forrás átfogó bemutatása után az előadó a Kanizsa várát ismertető részeket és a fantáziadús támadóeszközöket felsoroló haditervet kommentálta.
A három előadó már régóta foglalkozik Kanizsa 1601-es ostromának itáliai, s elsősrban vatikáni forrásaival, amelyek kiadása a terveik között szerepel.
-
2018. október 15.
2018. október 15-én kora este a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport meghívására Paul Shore, a kanadai University of Regina oktatója tartott előadást a Pázmány Péter Katolikus Egyetem budapesti, Sophianum épületében. Előadásának címe „Two Hungarian Jesuits and the Qur’an: Understanding, Misunderstanding, and Polemic” volt.
Előadásában Shore két magyar jezsuita a katolikus felkezet és az iszlám vallás közti hitvitában való szerepvállalását mutatta be, elemezte. Elsőként Szántó István (Stephanus Arator) Confutatio Alcorani című latin kéziratának vizsgálatával kapcsolatos eddigi ismereteit tárta a hallgatóság elé, kiemelve az e téren szükséges további kutatások fontosságát. Másodiknak Pázmány Péter immár magyar nyelven írt munkáját elemezte (Az mostan támadt új tudományok hamisságának tíz nyilvánvaló bizonysága és rövid intés a török birodalomról és vallásrúl).
A két művet összevetve az előadó kiemelte, hogy céljuk nem volt más, mint a keresztény hittételek igazolása a muszlimokkal szemben, illetve rámutatás a Koránban található – a két jezsuita szerint – nyilvánvaló tévedésekre. Fontos különbség köztük azonban, hogy Pázmány a magyar nyelvű közönségnek írt, míg Szántó feltehetően szélesebb körnek szánta latin nyelvű munkáját. Mindkét munka módszertani, szemléleti alapja a középkori hitvitázó iratokban gyökerezik. Külön kitért a Korán értelmezésének, fordításának nehézségeire, melyek mind a 17. században, mind napjainkban jelentősen megnehezítik a fordítást készítők munkáját. Zárásként megjegyezte: a két mű kizárólagos vizsgálata egyoldalúan mutatja be a keresztény-muszlim hitvitákat, hiszen csak a keresztény szempontú kritika található meg benne – az erre adott muszlim válasz nem.
-
2018. október 17.
A Fraknói Kutatócsoport fontos feladata, hogy a vatikáni kutatásait ne izoláltan végezze, hanem a lehető legszélesebb kooperációra törekedjen a nemzetközi és hazai történeti, egyháztörténeti műhelyekkel. Részben kutatási eredményei hathatósabb szakmai recepciója és integrációja érdekében, részben pedig a 'Lendületes' előzmények folyományaként. E megfontolás jegyében került sor 2018. október 17-én délután nagy érdeklődés mellett szervezett könyvbemutatót az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár, valamint a Kubinyi András Történész Műhely, ahol a levéltár két legújabb kötete került bemutatásra.
Kanász Viktor és Karlinszky Balázs köszöntőjét követően Siptár Dániel (Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár) mutatta be a Folytonosság és változás. Egyházszervezet és hitélet a veszprémi püspökség területén a 16–17. században című kötetet. Először A veszprémi egyházmegye múltjából című sorozat eddigi történetét, jellegét ismertette, majd a 16 tanulmányt tartalmazó konferencia-kötetről mondta el gondolatait. Az interdiszciplináris jellege mellett fontos pozitívumként emelte ki, hogy a szerkesztők szakítottak a régi, felekezeti központú megközelítéssel és a felekezeteket együtt tárgyalják, így rajzolva ívet a reneszánsz főpapságtól a protestáns könyvkultúráig.
A kötet három fejezetre oszlik. Az első hét tanulmány a veszprémi püspökség 16. századi történetét mutatja be a veszprémi püspökök életrajzai, a Zala megyei hiteleshelyek, a püspökség területén működő szerzetesrendek, a zirci uradalom, valamint Kanizsa protestáns és katolikus társadalmának bemutatásával. A következő fejezetben az egyházmegye területén működő protestáns felekezetek intézményesülését mutatja be, külön részletezve Beythe István és Samarjai Máté János ágendáját, a dunántúli prédikátorok, s különösképpen kanizsai Pálfi János működését, valamint a prezsbitériumok kiépülését, s végül pedig a korabeli templomépítészet változását. Végül az utolsó fejezetben három tanulmány keretében a 16–17. századi dunántúli könyvkultúrát mutatja be, megvizsgálva a reformáció előtti magyar nyelvű szövegek kutatási lehetőségeit, valamint a németújvári iskola és Esterházy Pál könyvtárait.
A kötetben a Kutatócsoport két tagjának, Nemes Gábornak és Kanász Viktornak az írása is olvasható. Nemes Gábor a kötet leghosszabb tanulmányában Pietro Osvalies bíboros veszprémi püspök életrajzát mutatja be, Kanász Viktor írásában pedig Kanizsa 16. századi egyháztörténetét, az új hitértelmezés helyi megjelenését, valamint a késő középkori egyházi struktúra felbomlását vizsgálta.
Siptár Dánielt Gárdonyi Máté Siófok-kiliti plébános (MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport) követte, aki a „Püspök urat is őrizetbe veszem.” Források a veszprémi egyházmegye háborús veszteségeiről II. című kötetet ismertette. A hallgatóságnak bemutatta a kötet előzményének számító Folytonos fegyverropogás közepette. Források a veszprémi egyházmegye második világháborús veszteségeiről I. című kötetet, s kiemelte, hogy míg az a mű elsősorban a világháborús anyagi károkat mutatja be, addig a most megjelent munka sokkal inkább az egyházmegye papságának és a hívek bizonyos csoportjainak személyes helyzetét, körülményeit teszi megismerhetővé. A források időintervalluma 1944 és 1948 között helyezkedik el, s java részük a mindeddig kutatatlan volt.
A kötet először a frontharcok során elhunyt papok martyrologiumát (például Somlyai Ambrus ősi plébános halálát), majd Mindszenty József püspök tevékenységé, a hadifogságba került, valamint a személyes szabadságukban korlátozott papok történetét mutatja be. Ezt követően helyet kapnak a kötetben a hadifogoly- és internálótáborokkal kapcsolatos iratok, majd a püspökhöz írt kérelmek, az Erdélyből menekültek, vagy a Felvidékről kiutasítottak nyomán létrejött helyzet nyer érdekes megvilágítást. Gárdonyi Máté megállapította, hogy 1945 semmiféle határvonalat nem jelentett az egyházi személyekkel szembeni eljárások tekintetében. Végül kijelentette, hogy a kötet nem csak az egyház- és helytörténészek számára lesz hasznos, hanem a korszak alulnézetét, s a köztörténet helyi lenyomatát is felismerhetjük benne, s láthatjuk, hogyan élték meg eme éveket vidéken.
A veszprémi egyházmegyetörténeti és a vatikáni kutatások a Monumenta romana episcopatus Vesprimiensis-nek köszönhetően rangos múltra tekintenek vissza, amelynek e kötetek méltó folytatását nyújtják.
A kötetek adatai:
„Püspök urat is őrizetbe veszem.” Források a veszprémi egyházmegye háborús veszteségeiről II. (szerk.: Varga Tibor László). Veszprém, 2018. (A veszprémi egyházmegye múltjából 31.)
Folytonosság és változás. Egyházszervezet és hitélet a veszprémi püspökség területén a 16–17. században (szerk.: Karlinszky Balázs – Varga Tibor László). Veszprém, 2018. (A veszprémi egyházmegye múltjából 32.)
-
2018. október 31.
2018. október 30-án a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter is részt vett a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában tartott A „Reformáció MNL” projektbemutatóval egybekötött záróünnepségén, ahol a „...mi úgymond mennyei polgárok vagyunk” - Válogatás a magyarországi protestantizmus történeti emlékeiből a Magyar Nemzeti Levéltárban című kötetet (Budapest 2018, szerk. Kovács Eleonóra) ismertette . Bemutatójában többek közt kiemelte, hogy a közel hetven dokumentumot tartalmazó kötet gyakorlatilag egy virtuális kiállítás. Pásztor Lajos nyomán szólt arról, hogy miért (nem) "cédula" a búcsúcédula. A tavaly a Kutatócsoport meghívására Budapesten járt Wolfgang Reinhard munkásságára hivatkozva a kötet dokumentumai alapján röviden felvázolta, hogy a magyarországi protestantizmus hogyan illeszkedik az európai konfesszionalizáció világába, és mutat párhuzamokat a kora újkori katolicizmus trendjeivel.
-
2018. november 7.
2012-től kezdődő hagyományba illeszkedik a nagyváradi Posticumban tartott nemzetközi konferenciák sorozata, mely 2018. november 8–10. között immár a hatodik alkalommal adott lehetőséget a részt vevő magyar és román egyháztörténetet kutató történészek eszmecseréjére. A rendezvény, melyen a Fraknói Kutatócsoport két tagja, Gárdonyi Máté és Tóth Krisztina vettek részt Önértelmezés, szerep és cselekvőség a 18–20. századi egyházi társadalomban címmel került megrendezésre. Interdiszciplináris megközelítésben azt vizsgálta, hogy egy-egy egyházi személy pályáján hogyan érvényesültek az eltérő pozíciókból fakadó lehetőségek, kötöttségek, illetve állásfoglalásaikban hogy érvényesültek az eltérő pozíciókból fakadó lehetőségek, határok és ezt hogy határozta meg az eltérő pozíciójuk az egyházszervezeten belül.
November 8-án a konferencia a nagyváradi püspöki palota reprezentatív dísztermében könyvbemutatókkal kezdődött. Ezek közül a Teológia és történettudomány. Antalógia az egyháztörténet-írás elméleti kérdéseiről című 2018-ban megjelentet kötetről szólót Gárdonyi Máté tartotta. Meglátása szerint a szerkesztők jó érzékkel válogatták ki a címben megjelölt témák nemzetközileg elismert szakértőitől (Yves Congar, Hubert Jedin, Walter Kaspar, stb.) a tanulmányokat, melyek egymásra is reflektálnak, a fordítók szabatos, gördülékeny megfogalmazást, egységesített terminológiát használtak.
Másnap a tanácskozás a Posticumban folytatódott. Ezen szintén előadott Gárdonyi Máté Péteri tisztség és személyes habitus. VI. Pál pápasága címmel. Előadása elején a pápa péteri tisztségéből eredő hatalma, személyes habitusa és megnyilatkozásainak hierarchiája kérdését vetette fel: lehet-e magánvéleménye egy egyházfőnek? Majd arra kereste a választ, hogy hogyan lett az elfeledett pápából szent VI. Pál. Rámutatott személyének kettős értékelésére: egyrészt a pápa, aki az erényeket hősies fokon gyakorolta, az isteni gondviselés választotta erre a feladatra, másrészt a pápa, aki összeesküvés áldozata vagy részese. E két megközelítés, a szentéletrajz és összeesküvés elmélet is pszeudotörténetírás. Ezt követően VI. Pál és a II. Vatikáni Zsinat kapcsolatát, a zsinati határozatok saját képre formálásának mikéntjét, pápai megnyilatkozásainak szintjeit (enciklikák, apostoli buzdítások) vizsgálta. Végül Mindszenty és VI. Pál, illetve Aldo Moro és VI. Pál kapcsán mérlegelte a pápai megnyilatkozásokat.
A konferencia harmadik napján Tóth Krisztina Grősz József pasztorális stratégiáiról beszélt. Előadása elején Grősz karrierútját vázolta fel, hogy érthetővé váljon, miért érdemes szerepével, cselekvési mintázatával foglalkozni, majd azt tekintette át milyen programot hirdetett apostoli adminisztrátorként, püspökként, illetőleg érsekként. Ezt követően három nagyobb téma köré építette fel mondandóját, melyek összevetésre kínáltak alkalmat segédpüspöki, püspöki és érseki működése szempontjából. Az aktív, cselekvő katolicizmus előmozdítása (szegényügy, patronázs, AC, egyesületek, lelki élet elmélyítése), gondoskodás a hívek közvetlen lelkipásztori ellátásáról (papi/püspöki funkciók, lelkipásztori állomáshelyek számának növelése, papnevelés, különböző nemzetiségű hívek lelki szükségleteiről gondoskodás), illetve a főpásztor személyes helytállásán, példamutatásán keresztül (II. világháború, diktatúra évei). E témaköröket a konferencia kérdésfelvetései mentén vizsgálta: milyen pozícióban mit tehetett meg Grősz József, milyen korlátjai voltak cselekvéseinek.
-
2018. november 9.
Már a "Lendület"-korszakban (2015. ápr. 21.), sőt azt megelőzően is (2012. febr. 20.) törekedtünk arra, hogy folyamatos vatikáni levéltári kutatásaink mellett – lehetőségeink függvényében – az elért eredményeket megfelelő formában tárjuk a római egyházi és világi tudományosság elé. E célkitűzés jegyében került sor a Fraknói Kutatócsoport újabb, és egyik legfontosabb részprojektje eredményeinek ismertetésére 2018. november 7-én délután öt órai kezdettel Rómában. A katolikus egyetem egyháztörténeti sorozatában megjelent Formularium Ecclesiae Strigoniensis (Collectanea Studiorum et Textuum, vol. I/4; Budapest 2018; lxxxiv + 880 oldal) közreadói Erdő Péter bíboros, Szovák Kornél és Tusor Péter egyetemi docensek. A munkatársak sorában Sarbak Gábor és Mayer Gyula mellett népes pázmányos fiatal kutatói csapat nevei sorakoznak: Horváth Terézia, Porubszky Ádám, Kanász Viktor, Tóth Krisztina, Gátas-Palotai Ágnes, Somogyi Szilvia. A projekt a Kutatócsoport szélesebb egyháztörténeti programja keretében valósult meg. Természetéből fakadóan a forrásanyag számos római szentszéki vonatkozást tartalmaz, szélesebb tematikája és lelőhelye (Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár és a gyulafehérvári Batthyaneum) okán került besorolásra a katolikus egyetem Kutatócsoport által jegyzett egyháztörténeti könyvtára (Bibliotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nuncupatae) második alsorozatába (Series II: Collectanea Studiorum et Textuum). Munkálataiban, megjelentetésében közreműködött a Kutatócsoport katolikus egyetemi társintézménye, az MTA-ELTE-PPKE Ókortudományi Kutatócsoport.
A 16. század elején Esztergomban az érseki szentszéki bíróság működése során két fontos kódex keletkezett, Nyási Demeter érseki vikárius és segédpüspök formuláskönyve (1521 körül) és Beneéthy Máté prímási szentszéki jegyző gyűjteménye (1512 előtt). A közreadók a két kódex alapján, közel ezer nyomtatott oldalon tettek kísérletet az esztergomi érseki bíráskodás és egyházkormányzat középkorvégi gyakorlata, a Stylus Strigoniensis, filológiailag kritikai igényű rekonstrukciójára. A kötet az egyetemes egyháztörténetnek és kánonjogtörténetnek is páratlanul értékes forrása. A szerdai római bemutatón – melynek a klaretiánus szerzetesek (CMF, Cordis Mariae Filii) a római Gianicolón található patinás jogi intézete adott otthont – ezt a szempontot hangsúlyozta és helyezte szélesebb egyházjogi kontextusba az esemény két relátora, Rev. Prof. Javier Belda Iniesta, a murciai katolikus egyetem dékánja, valamint Prof. Manuel Jésus Arroba Conde CMF, a lateráni pápai egyetem volt dékánja. Házigazdaként egyúttla ő köszöntette az eseményen megjelenő Erdő Péter bíborost, aki a klaretiánus intézetbe úgyszólván hazaérkezett, hiszen fiatal pap korában sokat dolgozott annak könyvtárában római doktori disszertációján neves kánonjogász professzorok, mint például Xaverio Ochoa és Aloisio Diez CMF tutorálásával.
A kódexkiadás munkálataiban tevékenyen résztvevő, a többéves projekt megvalósulását kánonjogi szaktudásával folyamatosan segítő esztergomi érsek felszólalásában többek között szólt az 1526 előtti magyar egyházi életről és annak forrásadottságairól, a kiadásra került kódexkéziratok kalandos sorsáról, elődei szerepéről fennmaradásukban, továbbá e formuláskönvvek helyéről, jelentőségéről az észak- és dél-európai egykorú egyházi bíráskodásban. A kötetből vett gyakorlati példákkal színesítve kifejtette: a most megjelent középkorvégi szövegek beható tanulmányozása lehetővé teszi, hogy az utókor 500 év távlatából is részleteiben megismerhesse a hazai egyházi élet Mohács előtti mindennapjait: az egyházi bíráskodás, részben egyházkormányzat gyakorlatát stb. Külön méltatta munkatársai, a projektben résztvevő pázmányos kutatók teljesítményét.
Az eseményen Tusor Péter angol nyelven olvasta föl a társkiadó Szovák Kornél szövegét. Röviden szólt a hazai formuláskönyvek középkori előzményeiről, az itáliai hatásokról. Aláhúzta, hogy az esztergomi főszékesegyházi könyvtárban őrzött Nyási- és a gyulafehérvári Battyhaneumban találhaó Beneéthy-kódexben a középkorvégi magyar kereszténységről megörökített színes kép a teljesség igényét is kielégíti. Kifejtette, hogy alig gondolható el olyan téma az egyházi élet területéről, melynek ítélkezési „mintalevelét” ne vették volna fel a kódexösszeállítók. A zsinattartás rendje, a vizitációs ellenőrző tevékenység módszerei és körülményei, a lelkészkedő papsággal kapcsolatban felmerülő kérdések, a szerzetesi reform bonyolult összefüggései, a hívek ügyes-bajos szentszéki dolgai (végrendelet, kölcsön, kegyes adomány, búcsúnyerés, koldulási engedély, kiközösítés, feloldozás stb.), végezetül liturgikus gyakorlat főbb kérdéseit mind-mind számos irattal képviseltetik magukat a gyűjteményben.
Tusor Péter szerint az Esztergomi Egyház Formuláskönyve annak evidens bizonyítéka, hogy a protestáns reformáció áttörése előtti időszakban milyen jól szervezett és felülről gondosan kontrollált egyházi életnek volt színtere a Hunyadi- és Jagelló-kori Magyar Királyság. Meggyőződése, hogy az angol és magyar nyelvű bevezető tanulmányokkal, többször jegyzetapparátussal, különféle mutatókkal ellátott tartalmas kötetet forráskiadvány jellegéből adódóan minden bizonnyal hosszú évtizedekig haszonnal forgathatják majd a magyar középkor és kora újkor iránt érdeklődő egyháztörténészek és kánonjogászok egyaránt. A projekt eredményessége azt bizonyítja, hogy a PPKE 1999-ben alapított Egyháztörténeti Kutatócsoportjának alapkoncepciója: a teológiai és bölcsészeti hátterű – katolikus identitású – egyháztörténeti kutatás szoros kooperációja értékes, s mint ilyen megőrzendő, sőt tovább fejlesztésre érdemes.
Az bemutató végén élénk szakmai diskurzus bontakozott ki a magyar bíboros és a bemutatón megjelenő reprezentatív nemzetközi, egyházi és világi hallgatóság között. Zárásként a bíboros fogadást adott az esemény tiszteletére.
A római bemutatót – a kötetet a Gondolat Kiadó részvételével megjelentető – MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport szervezte, a Lateránai Pápai Egyetem és a Murciai Katolikus Egyetem Kánonjogi Nemzetközi Tanszéke (UCAM-PUL Cátedra Internacional Conjunta Inocencio III), a Klaretiánus Kánonjogi Intézet (Instititum Iuridicum Claretianum), valamint a Pápai Magyar Intézet közreműködésével. A kutatásokat és a kötet megjelentetését a PPKE és az MTA támogatta.
Galéria
Program
Bemutató füzet
Magyar KurírVatikáni Rádió (Vatican News) – Interjú
-
2018. november 15.
2018. november 13-14-én az Újkor.hu – A velünk élő történelem online történelmi folyóiratot kiadó Újkor Alapítvány a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelmi Intézetével és a Járom Kulturális Egyesülettel együttműködve A tudomány mindenkié – Konferencia a tudományos ismeretterjesztésről címmel műhelykonferenciát rendezett a Tudomány Ünnepe keretében. November 13-án délután egy módszertani szekciót szerveztek, melyet egy kerekasztal-beszélgetés zárt. Az előadásokban a következő kérdésekre keresték a választ: Milyen a jó ismeretterjesztő írás? Mire kíváncsiak az olvasók? Hogyan lehet érdekessé tenni egy kutatási témát? Hogyan őrizhetjük meg az előadás vagy írás szakmaiságát?
Ennek keretében mutatta be Kanász Viktor a Fraknói Kutatócsoport tudomány-népszerűsítő tevékenységét Fraknói Vilmostól az Instagramig – Egyháztörténet és tudomány-népszerűsítés című előadásában. Hangsúlyozta, hogy a Kutatócsoport elsődleges célja névadójának szellemiségét követve a magyar egyháztörténetre vonatkozó források feltárása a vatikáni, római és egyéb egyházi gyűjteményekben, de emellett kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a vatikáni kutatásait ne izoláltan végezze, hanem a lehető legszélesebb kooperációra törekedjen a nemzetközi és hazai történeti, egyháztörténeti műhelyekkel. Ennek megfelelően pedig a szakma eredményeinek széleskörű ismertetése is fontos számára, többek közt a pápaság és a katolikus egyház története iránti nagy érdeklődésre való tekintettel. Ennek terén 2012 óta egyre bővülő, széleskörű tevékenységet fejt ki.
Az előadó így bemutatta a Kutatócsoport különböző szakmai rednezvényeit (konferenciák, könyvbemutatók), kitért a Fraknói Nyári Akadémiák nagy sikerére, valamint az egyetemi hallgaósággal való együttműködés lehetőségeire, amiben a Kubinyi András Történész Műhely fontos szerepet játszik. Majd bemutatta, hogy a Kutatócsoport eredményei többször megjelentek országos újságokban és a közmédia adásaiban, s több munkatárs is adott már ismeretterjesztő interjút többek közt a húsvét, a tordai zsinat, a katolikus ifjúsági világtalálkozó, de még a Valentin nap egyházi vonatkozásai kapcsán is.
A fő hírközlő eszköz mégis a jelen formájában 2014 óta üzemelő honlap. Ennek fő célja a tudományos tartalomszolgáltatás, legfontosabb rovata a „Kiadványok”, ahol a Fraknói Kutatócsoport legfontosabb, kötet-szerűen publikált eredményei online, szabadon elérhetőek, gyakorlatilag a megjelenéssel egyidőben. Itt azonban nem csak a Kutatócsoport kiadványait, hanem minden egyéb híreit is megtalálhatják az érdeklődők. E rendszert próbálta első körben más hírközlő oldalakkal való komolyabb együttműködés kiépítésével bővíteni a Kutatócsoport. Így épült ki az együttműködés a Magyar Kurírral, a Vatikáni Rádióval, valamint az Újkor Alapítvánnyal, ahol rendszeresen beszámolnak a Kutatócsoport eredményeiről, utóbbiban pedig folyamatosan írnak népszerűsítő cikkeket a munkatársak.
A tudományos ismerettterejsztés másik fóruma szintén online térben van, ez a közösségi média. Először Youtube-fiókot hozott létre a Kutatócsoport, melyre a fontosabb magyar és idegen nyelvű (elsősorban angol és olasz) eseményeink felvételeit töltjük fel. Jelenleg 79 videó található. Ezt követően idén év elején jött létre a Kutatócsoport Instagram és Twitter oldala, amin eleddig majdnem félszáz poszt került fel. Végül október elején született meg hosszas fontolgatás után a facebook-oldal. Így a klasszikus médialehetőségek mellett a közösségi média formabontó felhasználásával a szűkebb kutatói körön kívül is tud a Kutatócsoport kommunikálni, s eredményeit közérthető formában eljuttatni minden érdeklődő számára.
Mindez persze nem felejteti, hogy egy egyetemen működő, pályázati-kiválósági alapon létrejött, 5 éves ciklusokban működő akadémiai kutatócsoport elsődleges feladata a módszeres és versenyképes alapkutatás, a szakami utánpótlásnevelés, és részvétel az egyetemi oktatásban. Ennek eredményes működésének alapja éppúgy a jól szervezett csapatmunka, miként a tudománynépszerűsítésé. Egyszóval nemcsak a kutatásban, hanem a tudománynépszerűsítésben is jelszavunk a Viribus Unitis.
-
2018. november 16.
Mátyás király születésének 575. és trónra lépése 560. évfordulója alkalmából rendezett emlékév egyik kiemelkedő eseménye volt a 2018. november 15-én Pécsett, az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság Székházában Mátyás király és az Egyház címmel megrendezésre kerülő tudományos konferencia. Szervezői az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága II. Filozófia-, Történettudomány- és Néprajztudományok Szakbizottsága, valamint a Pécsi Tudományegyetem Egyháztörténeti Kutatóközpont, társszervezői az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport és a Szent István Tudományos Akadémia voltak. A konferenciát Udvardy György pécsi megyéspüspök beszéde nyitotta meg.
Az előadások a Magyar Királyság szentszéki képviseletével, különféle pápai folyamodványokkal, Mátyás korában élt klerikusok karrierútjával és tanulási lehetőségeivel, káptalanok, prépostságok személyi összetételével, a késő középkori szerzetesi reformokkal és Mátyás király egyházi építkezéseivel foglalkoztak.
-
2018. december 13.
Róma után Budapesten is sor került a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport Formularium Ecclesiae Strigoniensis című kötetének bemutatójára. A prezentációt 2018. december 13-án délután öt órakor a Magyar Tudományos Akadémia második emeleti Kistermében tartották. Az új kötet a Kutatócsoport Collectanea Studiorum et Textuum sorozatának negyedik köteteként látott napvilágot.
Az egybegyűlteket Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője köszöntötte. Kiemelte a kötet megszületéséhez vezető kutatási projekt mintaszerűségét. Hangsúlyozta, hogy a munka kereteit az Erdő Péter bíboros által 1999-ben alapított PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoport biztosította, melynek része a Fraknói Kutatócsoport. Reményét fejezte ki, hogy 20 év tudományos eredményei nyomán lehetőve válik az Egyháztörténeti Intézet megalapítása a katolikus egyetemen.
Elsőként Solymosi László méltatta az elkészült kötetet. Bemutatását azzal a visszaemlékezéssel kezdte, amikor 2012-ben Szovák Kornél egy párizsi nemzetközi konferencián az esztergomi formuláriumról beszélt, s örömmel üdvözölte, hogy e formuláskönyvet immár kiadva mindenki olvashatja. Ez után tért rá a 7. századtól terjedő formuláskönyvek – azaz mintakönyvek – ismertetésére, s emelte a ki a magyar kutatástörténetből a 18. századi Kovachich Márton György, valamint a 20. században élt Bónis György munkásságát. Utóbbi művei közül a posztumusz megjelent Szentszéki regeszták című gyűjteményt emelte ki, mely számos tartalmi összefoglalót tartalmaz az Esztergomi Formuláskönyvekből is. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a most bemutatott csaknem 1000 oldalas forráskiadvány a formuláskönyv két szöveghagyományát egyaránt tartalmazza, s röviden kitért így a Beneéthy Máté- és a Nyási Demeter-féle kódexek egymáshoz való viszonyára, történetére, őrzési helyére is. A korábban (1512 előtt) keletkezett kódex Beneéthy Máté munkája, aki a 16. század elején az esztergomi olasz vikáriusok hivatalában volt jegyző. Nyási Demeter vikárius idején (1521 körül) keletkezett másik kódex szerzőjének kilétéről nem tudunk. Beneéthy Máté személyét nem nagyon ismerjük, Nyási Demeterről annál több információval rendelkezünk, Solymosi méltatásában két misealapítvánnyal kapcsolatos adatot említett. A kötet tartalmával kapcsolatban felsorolt több formuláskönyvben előforduló tematikát, majd azt emelte ki, hogy nem csak az esztergomi egyházmegye területéről, hanem minden Esztergom lelki joghatósága alá tartozó területről és intézményről szóló ügyet találhatunk a kötetben. Néhány példát vonultatott fel a kötetben szereplő iratok sokszínűségének szemléltetésére (visitatio, ügyvédvallás, adómentesség, török fogságból való kiváltásra gyűjtésre felszólítás). Egy-egy mondatban utalt a három bevezető tanulmányra, melyben Erdő Péter a Nyási-kódex és az egyházi bíráskodás viszonyát, Szovák Kornél magyarországi formuláskönyvek kialakulásának gyakorlatát és virágkorát, Sarbak Gábor pedig a két kódex kodikológiai leírását végzi el. A jövőről szólva kiemelte, hogy a szerzők által vállalt kommentárkötet mellett nagyon hasznos lenne a fennmaradt vikáriusi oklevelek vizsgálata, a jegyzők összegyűjtése, valamint a további formuláskönyvek kiadása. Végezetül két észrevételt fogalmazott meg: felhívta a figyelmet a városok belső írásbelisége kutatásának, valamint a „Szapolyai-féle” formuláskönyv vizsgálatának fontosságára egyaránt.
C. Tóth Norbert méltatása elején kijelentette: a kiadott forrás véleménye szerint sokkal több, mint formuláskönyv, hiszen nem csak a szentszéki bíráskodáshoz kapcsolódó iratok vannak benne, hanem például esztergomi káptalani oklevelek, vagy Bakóc Tamás által kiadott oklevelek, valamint Túronyi Mihály milkói püspök magánlevéltárának egyes darabjai is. Továbbá kiemelte, bár a formuláskönyv keletkezési idejét jól ismerjük, korábban kiadott okleveleket is tartalmaz. Ezen általános információk után néhány fontos oklevéllel, oklevélcsoporttal szemléltette, hogy milyen értékes források, adatok találhatók a formuláskönyvben. Elsőként azt a kilenc darab oklevélből álló csoportot emelte ki, mely Erdődi István nyitrai püspök – Bakóc Tamás unokaöccse – nevében kelt, mint esztergomi vikárius. István nevű vikáriusról korábban nem tudott a magyar középkorkutatás, a formuláskönyvben szereplő oklevelek datálása alapján 1504–1505 fordulóján Erdődi István, mint Tamás vikárius – aki Bónis szerint ebben az időben beteg volt – helyettese működött. Kiemelte, milyen fontos és részletes adatokat találhatunk a városi polgárságra vonatkozóan. Több káptalani javadalomba való kinevezés megerősítése segítségével sikerült pontosabban datálni az egyes javadalomviselések idejét (Szatmári György esztergomi éneklőkanonok, Tusai Péter tornai főesperes, Csobándi László szepesi éneklőkanonok). Zárásként kiemelte, a kötet összeállítása hatalmas munka volt, de még nagyobb munka vár a kötetben található adatok feldolgozására, elemzésére vállalkozó kutatók számára.
Ezt követően Erdő Péter bíboros szólt pár szót a kötet kánonjogi vonatkozásairól. Rövid felszólalásában arra kereste a választ, hogy mi indokolhatta a belső használatra készült egyházjogi formuláskönyv két változatban való elkészítését. Kitért az egyházi bíróságok szerkezetének régiónként eltérő változásaira, s arra, hogy az Észak- és Nyugat-Európában a 12. század végétől elterjedő officiális bíróságokkal ellentétben Magyarországon maguk a vikáriusok töltötték be azokat a feladatokat is, amelyek máshol az officiális feladatkörébe tartoztak – ezzel Magyarország a mediterrán típusú berendezkedéshez tartozott. Kánonjogról szólva kiemelte a formuláskönyv okleveleinek többször előforduló kánonjogi szerzőkre való utalását, melyek beazonosítása rávilágít az okleveleket fogalmazók pontos jogi ismereteire, műveltségeire – melyeket a bíboros úr feltevése szerint néhány esetben már ősnyomtatvány formájában ismertek. Szólt továbbá a kánonjogi források meghatározásának módszertani kihívásairól, időközben tett újabb szövegazonosításairól.
Végül a kötet másik szerkesztője, Szovák Kornél ismertette a munka menetét és volumenét. Felszólalásában elsőként egy újabb példával szemléltette a heterogén anyag izgalmas adatait. Példája Tolnai Máté, pannonhalmi apát erkölcsi bizonyítványa volt, melyet az esztergomi káptalan állított ki megvédve az apátot a rendi reformmal egyet nem értők feljelentésétől. Itt Szovák kitért arra, hogy a formuláskönyv egyes bencés rendi reformmal foglalkozó darabjai a Pannonhalmi Rendtörténetben kiadva már ismertek voltak. Ezen túl két kérdésről beszélt: a 16. század eleji Magyarország forráshelyzetéről, illetve az ekkor a vikáriusi bíróság irodájában használt latin nyelv volumenéről és eredetéről. Előbbi kapcsán Engel Pál tézise szerint abból indult ki, hogy a keletkezett iratanyag 2 %-a maradt meg. A formuláskönyv alapján azonban úgy gondolja, ezt módosítani kell, a keletkezett anyag személyes jellege miatt az is elképzelhető, hogy a keletkezett anyagnak csak 0,5–1 % maradt fenn. A latin nyelvezettel kapcsolatban kiderült, hogy egy rendkívüli módon stilizált, retorikai elemekkel díszített nyelvet használtak, amely a késő antikvitás nyelvezete.
Tusor Péter – csatlakozva Erdő Péterhez és Szovák Kornélhoz – köszönetet mondott a szerzőknek, s mindenkinek, aki részt vett a kötet megjelenésében. Végül elmondta, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a Gondolat Kiadónál megjelent kötet második kiadására jövőre sor fog kerülni. A kötet bevezető tanulmánya és mutatója pedig az interneten, a Kutatócsoport honlapján is elérhető.
A bemutatott kötet adatai: Formularium Ecclesiae Strigoniensis (Collectanea Studiorum et Textuum vol. I/4), edendo operi praefuerunt Petrus card. Erdő, Cornelius Szovák, Petrus Tusor, Budapest 2018 (lxxxiv + 880 pp., 8 facsim.)