Papato e politica internazionale nel Seicento. Il nunzio Francesco Buonvisi alla corte di Leopoldo I d’Asburgo imperatore e re d’Ungheria

CLASSIS I
vol. 22
Giulio Merlani

GIULIO MERLANI, Papato e politica internazionale nel Seicento. Il nunzio Francesco Buonvisi alla corte di Leopoldo I d’Asburgo imperatore e re d’Ungheria (CVH I/22), Budapest–Roma 2023.

(Pápaság és nemzetközi politika a 17. században Francesco Buonvisi nuncius I. Lipót császár és magyar király udvarában)

Az olasz nyelvű monográfia a luccai származású pápai diplomata, Francesco Buonvisi 1678-ig végzett külpolitikai tevékenységére összpontosít, különös tekintettel a császári és királyi udvarban tartott nunciatúrájának első részére. Buonvisi bécsi hivatala a kölni (1670–1672) és varsói (1672–1675) korábbi missziói összefüggésében kerül bemutatásra. Megismerhetővé válik, hogy az általa végrehajtott akciókkal hogyan képviselte a Szentszék 1648 utáni elvárásait és stratégiáját. Buonvisi mind Kölnben, mind Varsóban kitűnt diplomáciai készségével és politikai érzékével, amely nem mindennapi pragmatizmusával együtt a császári és királyi udvar tekintélyes nunciatúrájának élére vezette. Bécsi nunciusi kinevezésekor X. Kelemen pápa azzal bízta meg nunciusát, hogy segítse a Habsburg–Bourbon megbékítésére irányuló pápai erőfeszítéseket, és rávegye a császárt, hogy erőit keletre irányítsa az oszmánok ellen, lehetőleg a lengyelekkel együtt. Amikor pedig XI. Ince trónralépését követően a pápai politika nemzetközi szinten tett korábbi erőfeszítéseit elismerés koronázta, Francesco Buonvisi különösen értékes és hatékony szereplőnek bizonyult a Szentszék számára. Ezt a perspektívát erősíti meg és árnyalja Buonvisi diplomáciai tevékenységének jelen monográfia keretében elvégzett elemzése, mely a luccai prelátus működését más európai udvarokban tevékenykedő kollégáival összevetve mutatja be. Megvalósulását elsősorban a Vatikáni Apostoli Levéltárban őrzött levéltári forrásanyag alapos tanulmányozása tette lehetővé.  A kutatás alapja a pápai Államtitkárság és a bécsi nunciatúra között folytatott diplomáciai levelezés összehasonlító vizsgálata a többi, mindenekelőtt a madridi, párizsi, velencei és varsói pápai követség, illetve a béketárgyalásokra küldött rendkívüli nunciusok irataival (Segreteria di Stato, Nunziatura di Germania, di Spagna, di Francia, di Venezia, di Polonia;  Nunziatura delle Paci). E vatikáni forrásokat az Archivio di Stato di Lucca dokumentumai gazdagítják, ahol a Buonvisi-család magánlevéltárát őrzik. A kötet jórészt kiadatlan történeti források vizsgálatának köszönhetően teljesebb és pontosabb ismereteket nyújt Francesco Buonvisi alakjáról az európai diplomáciában, illetve más nunciusok tényleges szerepéről Róma nagypolitikai stratégiáinak formálásában. Egyúttal a nunciatúrák prizmáján keresztül, az államtitkársági iránymutatások s a kuriális  működési módszerek bemutatása révén leírást nyújt a pápaság újradefiniálása és újjászületése összetett folyamatának céljairól s hatásairól a tizenhetedik század második felében. Mindazon római törekvésekről, melyek az 1680–1690-es években Magyarország szinte teljes területének felszabadításához vezettek a másfél évszázados oszmán uralom alól. A vatikáni–magyar történeti sorozat I/22. kötete a fiatal szerző Giulio Merlani első monográfiája. Az alapjául szolgáló doktori disszertációt 2020. februárban védte meg római La Sapienzán.

Recenziók
Marco Albertoni